Végre hazatértem a messzi Németországból, ahol az utóbbi egy hetet töltöttem. Természetesen, egész végig fogalmazódtak bennem a témák, amiről majd írni fogok, de valahogy a 14 órás utazás mindent kiszedett a fejemből. Marad az, hogy az ősz szépségeit vázolom fel nektek. Nos igen, megjött a pasizás szezonja! Ha csak a dolog evolúciós okait nézzük, már akkor is arra lyukadunk ki, hogy hogy bizony-bizony a férfi társat keres maga mellé a hidegebb időkre, akárcsak a nő, aki egy védelmezőt a téli fagyokra. Én már csak azt nem értem, hogy a valentin nap miért tavasszal van. Ha belegondolok, életem eddigi tartósabb, komoly kapcsolatai is ősszel kezdődtek, tehát tényleg lehet valami a genetikánkban, ami azt mondja nekünk, hogy gyerünk, találj társat, de azonnal! Reménykedek...A tegnapi 3 hónapos szingli évfordulómat ünnepelve keserédes dolgok jutottak eszembe. Azt mondják, hogy ne panaszkodjak, de mégis, sokkal rosszabb 5 évig senkivel se járni, mint x évig járni emberekkel, aztán hirtelen beüt a krach. Egyszerűen túl válogatós leszel, túlságosan kiábrándulsz, vagy egyszerűen csak egyedül akarsz lenni. Ami persze annyira jól sikerül, hogy szépen egyedül is maradsz, még jópár hónapig, esetleg évig, de abba inkább bele se merek gondolni. Néha azon agyalok, hogy leadom a szintet, összejövök valakivel, aki mondjuk nem rossz pasi, nem is bunkó, és talán pár hónapra jó. De eszembe jut, hogy miért? Miért kellene egymást fűznünk valameddig, hogyha már a kapcsolat elején tudom, hogy mi lesz a dolgok kimenetele? Érdemes belevágni egy olyan valamibe, aminél eltervezzük, hogy nem hosszútávú lesz? Ezen gondolkozom most, ha vannak vélemények, ötletek, örömmel fogadom őket!
zora grey 2008 copyright
