Hosszú idő, és néhány mikroszkóppal még nem mérhető krízishelyzet után újra megjelentem a virtuális világ horizontján:) Elérkezett a tavasz bizony hozzánk is, akármennyire nem lakom a fővárosban, mégis 3 várost tapasztalok nap mint nap, na meg az ezzel járó emberek tömkelegét. Beköszöntött a kényszerláv a szívekbe, cinikusan 
mondva. Persze, én csak irigykedem, de tényleg csak a hormonaink mondják nekük, hogy már pedig mi szerelmetes eufóriába kerültünk? Ha egy átlagos statisztikát veszünk, bizony kiderül, hogy a mai világ karácsonykor, valentin napon és ilyenkor a legfogékonyabb a párkeresésre. Karácsonykor félünk a 3napos ünnep magányától, valentin napon mi is akarunk plüssjátékot, ilyenkor meg csak féltékennyé tesz minket a csokolózó párok látványa az utcán. Tényleg ennyire vészes lenne a helyzet? Borzalmasan kritikusnak érzem magam a témával szemben, holott nem lenne szabad a blog keretein belül véleményt formálnom, úgy érzem. Akkor gondolkodjunk egy picit...Kutatások bizonyítják, hogy a nők a peteérésük bizonyos időszakában milyen típusú társat keresnek. Ha csak belegondolunk, az évszakok is lehetnek ilyen hatással ránk. Jóanyám szokta mondani, hogy tavasszal kicsit tényleg megkattan a nők szervezete, mert hát mégis csak állati leszármazottak vagyunk, és ezen bizony nem kell meglepődni. Hogyan is lehet kezelni a helyzetet, hogyha nem akarjuk hogy a felszabadult ösztrogén/tesztoszteron áradatunk a védtelen civilizációra szabaduljon, akárcsak a Kaptár c. film gyilkos vírusa? Jöjjenek túlélési tippek, az aranyeső virágzásának idejére!
Először is nagyon fontos az önuralom. Nem, én nem vallom azt, hogy együnk egy gombóccal kevesebb fagyit. Utána úgyis fájni fog a szívünk, ha nem ettük meg a napi fagyiadagunkat. Egyszerűen csak arra célzok, hogy nem szabad belerohannunk valami tavaszi flört általán kínált csábító ajánlatba, amire a hormonjaink keringőt járnának valószínűleg.Most is ugyanúgy észnél kell lennünk mint az év bármelyik időszakában. Attól, hogy tavasszal ismerünk meg valakit, még nem lesz jófejebb. Annyi az egésznek a misztikuma, hogy más a háttér a lávsztorihoz. Azt javaslom, nézzük meg kivel kezdünk, akárcsak az év többi időszakában is tesszük ezt!
Ne nyúljunk rögtön a kedélyjavítóinkhoz amikor meglátunk néhány szerelmest a parkban, amin keresztül visz az utunk hazafelé. Egyébként az ilyen az illemkönyv szerint sem túl udvarias dolog. Arról nem is beszélve, hogy a közlekedési eszközökön (lásd. metró,vonat,busz,villamos stb)elkövetett szerelmes akciók szintén hatalmas udvariatlanságnak számítanak.Ilyenkor az illemkönyv szerint egymás kezének fogásával, puszival jelezhetjük összetartozásunkat, de léccciii, ne nyalogassuk szét a mi Rómeónkat/Júliánkat a BKV utazóközönségének szeme láttára.Persze, tudja meg mindenki, de nem mindenki birkai nyugodtságú, úgyhogy nem kell meglepődni, ha ránk szólnak ilyenkor. Arról nem is beszélve, hogy közterületen szeretkezni fényes nappal egy olyan ügyetlenséggel kiválasztott helyen, ahol még kisgyereküket sétáltató anyukák is ránk látnak...Hagyjuk meg a poént az amerikai tinifilmsztároknak.
Próbáljuk meg egy kicsit a jó dolgokat keresni! Jó magyar ember igyekszik mindig kellően pesszimista és boldogtalan lenni. Nem mondom, hogy egész nap legyen rajtunk valami rajzolt mosoly, de néha picit vegyük már észre magunkon, hogy nem is kellene most szomorkodnunk, mert komolyabb okunk nincsen. A heti melankóliarohamokat mérsékeljük a gyökkettő közelébe, amennyiben ezt időnk engedi:)
Azt hiszem, ezek az alapesetek amik ilyenkor megnehezíthetik az életünket. Az a fontos, hogy ne hagyjuk, hogy egy teljesen új, rózsaszín ködbe búrkolt valóság legyen úrrá rajtunk. Teázzunk ugyanúgy, és ugyanúgy főzzünk magunknak spagettit a kopott tésztafőzőben, mint eddig is tettük. Semmi se tart örökké, még akkor sem, ha az a híres szerelem a tavasz áldott időszakában jött eme szent világra:)
szeretettel:zora_grey copyright 2009
[a bejegyzésben látható képet Lugosi István készítette a tulajdon szépséges kezével]
