Sűrű bocsánatkéréssel kezdeném, amiért az utolsó pár napot elhanyagoltam. Látszik is a statisztikák-nál, hogy vészesen lefogyott a látogatószám. Hmmm. Nagyon ideges vagyok tegnap óta! Hihetetlen, hogy mindig én mondom meg a pasiknak, hogy hogyan kell becsajozni. Én mondom meg, mi tetszik a nőknek, MINDENT!!! Hihetetlen, hogy a legelső önálló gondolattól is futva menekülnek a férfitársadalom kedves egyedei. Komolyan mondom, ha megtudnék ilyet az új jelöltemről, hogy egy háttérország súg neki, hát ott hagynám a fenébe. Nem hiszem el, hogy elveszett a varázsa annak, hogy megtudjuk milyen a másik???!! Ez is a globalizáció, és a rohanó világ találmánya, hogy gyorsan legyünk túl mindenen, aztán "járjunk,dugjunk,éljünk"? Ha az ez irány, akkor én köszönöm nem kérek belőle, mert hihetetlenül elveszett az ismerkedés varázsa. Ennél az agyament valaminél még az is jobb, hogy egy páros interneten ismerkedik meg.(amit egyébként nem tartok rossz dolognak) De ez? Mi ez??? Már bocsánat, de nagyon ki vagyok akadva. Nemet kellene mondanom erre és bunkónak tűnnöm? Vagy ez nem bunkóság? Azt hiszem, a következő ilyen emberke kellő leoltást fog kapni, mert büntetlenül mégse lehetünk tökéletesek. Emlékszem, volt olyan, hogy én diktáltam le embereknek, hogy mit mondjanak a kiszemeltnek msn-ben, mert nem tudtak megszólalni se. Aztán persze csak nézett a másik fél, hogy milyen jófej,kedves,aranyos,vicces valakit ismert meg, miközben én(a háttérország) súgtam a szellemes mondatokat, az enyhe célzásokat. Azt hiszem, én már tudom mikor hogyan kell közelíteni a másik félhez, és ezért kérnek tőlem ilyen segítséget. De manapság már etikátlannak tartanám ezt. Aztán persze összejött a két fél, és csodálkozott a másik, hogy "én nem is ezt a valakit ismertem meg". Bizony, hogy nem, mert engem ismertél meg, de ez már tényleg csak hab a tortán. Látjátok, ezért undorító ez az egész segítségnyújtás. Egyszer súgod meg a titkot, aztán minden titkot tudni akarnak. Akármilyen hihetetlen is, bennem még van annyi tisztelet az igazi pasik iránt, hogy segítek nekik, de már egyre kevesebb olyan van, aki nem segítséggel szerez meg valakit. Úgy utálom a kerítőszolgálatokat is! Hihetetlen, hogy egyesek mennyire azt tudják hinni, hogy én passzolok valakivel. Csak azért, mert mondjuk ő is szeret rajzolni. Most gondoljanak bele az ilyen emberek, hogy mi van, ha két olyan felnőttet összeteszünk akik mindketten adótanácsadók. Attól még nagyon nem biztos, hogy összeházasodnak! A közös hobby lehet elindítója egy ismerkedésnek, de nem kizárólagosan ez az egy indok határozza meg a párkapcsolatot. Azt hiszem, ideje lenne elgondolkozni a női és férfi oldalnak is arról, hogy van-e még értelme megismerni egymást? Kell-e még azon gondolkozni, hogy hogyan hódítsunk meg valakit? Biztos velem van a baj, de én szeretem azt a kezdeti lázas időszakot, amikor annyira várjuk a másik fél rezgéseit.(értsd:hogy hogyan reagál ránk). Biztos a szinglik gonoszsága szól belőlem,és mindenkit szét akarok ugrasztani! Persze, eddig is ezért segítettem, mert ez a szándékom. Azért ne feltételezzen rólam senki ilyen rágalmat, mert ezt nagyon kikérem magamnak. Lehet, hogy az illető párkapcsolatában is én segédkeztem? Nos, akkor itt lehet befogni a szánkat, és élni abban a kapcsolatban, amiért jól megérdemelten megharcoltunk.pfff
Mi lesz pár év múlva? A pasik majd megkérnek csajokat, hogy szedjenek fel nekik valami lányt? Ez valami nagyon korcs dolog. MUTÁNSOK LESZÜNK!!!:D Csak egy picit szeretnék valaki olyat megismerni, akinek nem egy virtuál pszichológus vagyok. Aki tényleg azt értékeli, ami én vagyok... legyetek párnák!
zora grey copyright 2008
