Pár nap után ismét jelentkezem. Az iskolakezdés örömei elől menekülve ismét idejutottam, az írás megannyi könnyes bugyrát rejtő mély katlanba. (milyen költői lettem:D). Az első nap nem is volt olyan vészes. Lett 3 új osztálytárs, de ez most tényleg nem lényeges. Egyaltalán nincs kedvem poént gyártani saját szerencsétlenségemből, de lassan két és fél hónapja élem a szinglik életét. Persze, az új tanév ismét sok lehetőséget adott, de ezek nagy átlaga sajnos meg sem közelíti a normális színvonalat. Maradt a turis ruhák vásárlása, és a készülés az igazira. Szánalmas, mert az ember ilyenkor állandóan készenléti üzemmódban van, és ez rohadtul mocsok helyzet. Bezzeg, amikor már van valakid, akkor már a lábadat se gyantázod minden nap, meg a hónaljadnál se gáz egy-két szőrszál. Olyan szépen bele tudunk szokni a kapcsolatok kényelmébe, hogy amikor kiraknak minket, akkor az ürességet női hóbortokkal kell pótolnunk. Ha nincsen pasi, legalább legyünk csajok,nemde? Én is ezt próbálom követni. Az utóbbi hetekben kétszer nem volt rajtam ugyanaz a ruha, és persze beszárítom a hajam esténként. De miért????? Úgy tűnik, mintha nem lenne értelme az egésznek, aztán amikor mégis lesz, akkor elfelejtünk nőnek lenni. Ideiglenes amnézia?:) Úgy vélem, hogy egy nőben legyen annyi, hogy a megszerzett (remélhetőleg megtartott) pasit megtiszteli ennyi aprósággal, hogy kicsípi magát. Akinek meg nincsen senkije (akárcsak nekem..pff) az meg szépen kicsípi magát, ha kell, és igyekszik, ha úgy érzi. A férfiak meg szépen tanuljanak meg normálisan dönteni. Nem hiszem el, hogy a hím egyedekbe nem szorult annyi mérlegelési képesség, hogy eldöntsék x évesen, hogy nekik milyen kapcsolat kell. Nem csak a nőknek kell önismeretet tartani! Mert nem egy pasi lép be a nagybetűs életbe úgy, hogy azt sem tudja, mit kell csinálni egy kapcsolatban. És még így legyenek elvárásai? Azért ez eléggé abszurd. Szépen használjuk ki az illető tudását, ismerjük meg a Káma Szutrát visszafelé is, aztán meg döntsük el, hogy bocsi, inkább mégis egy másik lányra hajtunk azzal a tudással, amit egy tapasztalt valakitől megszereztünk, nem éppen legális úton. Meg kell tanulni a pasik első pillantásából, mondatából tudni, hogy milyen szándékkal közelednek hozzánk. Így talán kiküszöbölhető, a "miért nem lett ebből komoly kapcsolat?" Logikusnak tűnne az is, hogy ne legyünk szerelmesek. De ez azért nehezen megvalósítható. Olyan rossz ülni a buszon, aztán amikor a melletted ülő jóképű egyetemista a válladra dől, akkor szépen semlegesnek kell lenni. Úgysem lesz semmi ebből (sem) úgyhogy ki kell élvezned azt a 20 percet, 1 órát, másfél órát. Satnya vigasz, de lesz ez még ígyse! Én már csak reménykedni tudok, de az még megy, úgyhogy addig elvileg nem kell félnem. Nem akarok túl fájdalmas témákról írni, de nehéz nem elfogultnak elnni, vagy nem csaódottnak a helyzetemben. Nem, nem azzal van a bajom, hogy nincsen pasi velem, hanem az a baj, hogy nem találok olyat, aki lehetne. Aki megérne annyit....
zora grey copyright 2008
