Barna Párna Birodalom

Jellemzően különös kapcsolatokat szoktam létesíteni, és most is azt hiszem, hogy valami ilyen alakul az életemben. Mégis, saját szánalmasságom bevallására kényszerülök. Most jöttem rá igazán, hogy eddig úgy voltam ezzel az egész összejövősdivel, hogy "randizunk,járunk,szeretjük egymást,szakítunk", és ez valahogy teljesen kielégítőnek bizonyult, és nem gondoltam volna, hogy a dolgok máshogyan is alakulhatnak. Nos, nézzük előlről az egészet! A kapcsolatok elején általában már megvan az a bizonyos szándék, amivel eldöntjük, hogy mit is szeretnénk a másik féltől,és általában egy hét után nyélbe is ütjük a kapcsolatot. De mi történik akkor, hogyha a pasinak más elképzelései vannak? Én is ebbe a helyzetbe kerültem. Gondoltam, hamar összejön a dolog, erre valahogy nagyon nem így alakult, és szembe találtam magam azzal az érettebb elképzeléssel, hogy tényleg ismerjük meg egymást, amig nem vagyunk még együtt. Igaz, nincs meg az a nagy lángolás, de lehet, hogy az csak valami kapcsolat elején történő fellángolás? Remélem, hosszú távon képes lennék forrón szeretni...A fiatalos észjárás csökevénye lehet ez a gyorsan jöjjünk össze? Azt mondják, hogyha egy hétig nem kelted fel a vágyat a másik iránt, akkor elszúrtad. Mi felkeltettük a vágyat, csak picit el lett napolva. Őszintén szólva, megvan bennem a félelem, hogy el is múlt. Bizonytalan a helyzetem, nem tudok reménykedni, és talán ez szab gátat az álmodozásomnak. Már csak az a kérdés, hogy az eddigi kapcsolataimban miért volt jó az első séma, amit említettem? Kislánynak kezeltek? Vajon a kislányosság mennyire rossz tényező egy ilyen kapcsolatban? Egyenlő ez az egész a játékossággal? Mert bizony a férfiak kedvelik, hogyha egy nő egy picit az a gyámolításra szorulú kiskorúnak álcázza magát, aztán a megfelelő pillanatban átvált az érett nőre. Kombinált személyiség kell ide! Ez az egyetlen szerep, ahol ez fajta játékosság nem kétszínűség, nem megjátszott valami, úgy gondolom. Mert ez akár egy bizarr élmény részét is képezheti. Kiadjuk magunkat egy szerény kislánynak, miközben nagyon nem leszünk azok:P A mi esetünkben azt hiszem a kapcsolat akkor fog elkezdődni, amikor már nem kérdezzük, hogy mikor kezdődik. Mert tényleg elűzhet egymástól két embert a sok kétség. Próbáljuk meg a dolgokat hagyni, hogy történjenek a maguk idejében. Sajnos, mi nők annyit álmodozunk, hogy képesek vagyunk egy egész kapcsolatot a fejünkben lepörgetni. Tanulhatnánk a pasiktól, akik inkább rákoncentrálnak a dolgokra, mint hogy csak képzelgetnék. Ebben igen is van mit elsajátítani tőlük! párnatisztelettel:zora_grey [copyright 2008]