Nos, kezdjük a tegnappal. A vendégek többsége nem jött el, mert hogy nincs kedvük, vagy pénzük,vagy lusták nekem szólni, vagy csak ígérgetősek. Én nem haragszom, ígyis baromira jól éreztük magunkat. Vizipipáztunk és nagyon sok koktél megittunk. Huh, de még mennyit... Most, amikor írok már a társaság legnagyobb részét kikísértem a buszához, kivéve egy valakit, aki éppen zuhanyzik:D. No, és gondolom itt jön a kérdés, hogy volt-e valami akár velem vagy akár mással az éjszakában. Eljött egyik legjobb barátom is, aminek borzasztóan örültem, mert már nagyon régen nem láttam. Sajnálom, hogy az a tipusú pasi, aki nem akarja lekötni magát senkihez se. Jó, persze, megígérte, hogy feleségül vesz, de ő olyan vicces. Sokan ígérnek ilyet, és egyik se érdekel már. Az éjszakát végigbeszélgettük, és azt hiszem, hogy mostanában tényleg ez hiányzott a lelkemnek. Egy pasi közelsége,de mégsem túl közelsége. Megtehette volna, hogy nyomul, de nem tette. Becsülöm benne azt az akaraterőt, amivel nem használ ki. Ugyanakkor nem értem őt sohasem. Tudjátok, néha azt hiszem, hogy hazudik nekem. Olyannak tűnik, mint egy színész! Hogyha belegondolok, akkor viszont kiderül, hogy eddig sosem csapott be. Érdekes, hogy vajon az ösztöneim miért féltenek tőle, miközben jólelkű volt velem mindig. Miért látom a szemében a vágyat, és közben miért fogja vissza magát ennyire? Nem tudom, hogy tényleg az irántam érzett tisztelet, szeretet vezérli? Magam sem tudom mit akarok tőle. Kapcsolatot talán nem, azt ő sem. De valami egyértelműen van köztünk, hogyha csókkal válunk el, nem? Jaj, ez nem olyan csók! Milyen kapcsolatot jelez a csók? Vajon mikortól tartozunk össze valakivel? Gyermekkorában az ember úgy gondolja, hogy amint megtörténik a várva várt csók, onnantól már egy pár vagyunk. Pedig ez korántsem így van a gyakorlatban, és a későbbi időkben. Gondoljunk bele, hányszor volt csók, és hányszor nem lett mégse kapcsolat. Úgy utálom amúgyis, amikor egy kapcsolat azzal kezdődik el, hogy megbeszéljük, hogy "na, mi pedig innentől járunk". Ez olyan mesterkélt. Jobb az, hogyha szépen,lassan kialakul a dolog, aztán valahogy egyszer azon kapjuk magunkat, hogy már együtt vagyunk. Amúgyis általában kínosak az olyan beszélgetések, amiknek az a témájuk, hogy mi van két ember között. Jobb elkerülni. Az egyik fél természetesen vár valami választ, a másik pedig őszinte lesz (lehet, hogy csak kérésre!) és persze ilyenkor jönnek a jó nagy koppanások, hogy kinek mit jelent az adott viszony. Hány szakítás ér véget azzal a mondattal, hogy "te nem is úgy érzel irántam, mint én irántad". Azért azt remélem mindenki tudja, hogy két ember szerelme SOSEM lángolhat ugyanazon a hőfokon. Az egyik mindig kevesebbet érez, kevésbé forró. Ha igazán jó a kapcsolat, akkor ezt tolerálják, és szépen egymáshoz idomul a két fél(akár az ágyban is). Tehát, az egyik szépen felforrósítja a másikat. Ez lenne az ideális, de vannak, akik egyszerűen képtelenek arra, hogy egy kicsit vegyék a fáradtságot a másik érzelmeihez idomulni.
Sajna, most mennem kell. legyetek párnák!
zora grey copyright 2008
