Úgy tűnik, tényleg bejött a Cosmopolitan-es hasonlatom, és kaptam egy kedves kérdést is, amivel úgy érzem, ideje foglalkoznom. Ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy tipikus tinigond, és majd Dikó a Popcorn magazin szerkesztője megválaszolja. De pont ezért szeretnék kitérni erre, hiszen én azért kicsit merészebben válaszolhatok a saját cenzúrázatlan hasábjaimon keresztül. Ezúton is bíztatom a népeket, hogy kérdezzetek bátran! Névvel, név nélkül.(mielőtt eszetekbe jutna, magamról csak keveset merek elárulni:P) Csapjunk az ágyneműbe, nézzük a levelet:
"odajár a suliba ami így nem szar mert legalább látom, csak túl sok a közös ismerős és így nagyobb is az esély arra, hogy mások és így persze ő is megtudja azt, hogy nekem ő teccik. De én nem tudom hogy én bejövök e neki. Mert ha most itt elkezdek vele beszélgetni, más úgyse lesz:D(ismerem magam) és kiderülne, hogy mégsem jövök be neki az elég szarul esne:D, főleg hogy esetek többségében ez van. És akkor minek lépjek ha nem is látok nagyon jeleket hogy érdeklődne irántam...?"
Vállassszom:Először is, csúnya dolog nem bízni magunkban. Jó persze megvan rá az okunk saját magunk szerint, mert sajnos sok kedves emberrel éreztetik ezt a szülők, vagy a menő arcok, pedig tényleg bízni kell. Ha már luxus lenne az, hogy magunkban, akkor legalább a helyzetben illene, kedves levélíróm. A közös ismerősöket úgy érzem, nem hátrányként kell kezelni, bár a túlsok kapcsolat rossz is lehet. Ha pesszimista akarok lenni, azt mondom, hogy: "gondolj bele, a szakítás után is állandóan látni fogod!" Ezért van az, hogy barátikörökbe általában vagy párok kerülnek be, vagy szinglik, esetleg a körön kívüli kapcsolatban élők. Igen ritka az, hogy a barátság által kerülnek közelebb ilyenkor az emberek. Azért írom, hogy ritka, mert bár gyakori jelenség, nem vehető tartósnak. Kikészítő tud lenni, ha az emberen ott lóg egy pasi mindig, nemde?:) Alapvetően a barátoknál mégis le tudod checkolni (ha féltékeny tipus lennél) de esetleg apró mondatokat is elejthetsz róla, hogy mennyire bírod ezt meg azt a tulajdonságát. Gondolj bele, az ember alapvetően információcserére van kitalálva (részben szaporodásra is:P) tehát a szépen elhintett adat előbb utóbb a címzetthez ér. Ráadásul, a pletykánál még a Merkúr forgása sem gyorsabb, szerintem, úgyhogy az ilyen lehetőséget szerintem ki kell aknázni egy bizonyos illemtani határon belül. Az pedig, hogy megtudja, hogy esetleg tetszik valakinek, az csak növeli a férfiúi méltóságát (nőknél is így van). Ha szerényebb tipus, természetesen ezzel nem fog visszaélni, és csak egyszerűen raktározza az infót, sőőőt! Ezzel a lavina is elindítható, hiszen kíváncsi lesz, hogy ki az, akinek tetszik. Ha ismer is téged, akkor is jobban meg akarja majd tudni "mit rejt a belsejed"(Kiss Tibi hasonlatom, csak neked:P)
Na jó, azért a szó legperverzebb értelmét most ne figyeld kérlek, mert ez még csak az ismerkedés-fázis. Azt javaslom, akármennyire is félős lennél, mindenképpen érdemes közeledni, még ha a csalódást is érzed. Nem egyszer fordult már meg velem sok ilyen kapcsolat az ellenkezőjére, akármilyen hihetetlen,de az utálat és az imádat közel van egymáshoz(undorító közhely,de igaz). A barátokon keresztüli közelférkőzés, az apró utalások, mind célravezetőek lehetnek, picit izgalmas is lehet az egész. De hogyha felbátorodtatok, akkor ne szeppenj meg, kérlek. Amit az ösztönöd jelzésnek súg, az úgy van! Ne próbáld belemagyarázni, hogy "úgyse". Ha közeledik hozzád persze nem gond, ha nem vagy full határozott (az sokszor ijesztő is lehet) de azért nem is szabad túl semilyennek lenned. Kommunikáció!!! Ez a kulcsszó, mert ez tudja kinyitni, összefogni és megtartani a kapcsolatok később is. Nem tudom,mit kívánsz tenni az illetővel, de én úgy érzem, hogy ez egy régebb óta alakuló dolog. Örülök, hogy írtál, sok sikert neked a projectedhez, és ne aggódj magad felől, mert a srác úgysem a saját kritikus szűrődön keresztül figyel téged, neki másmilyen érzékelői vannak. Üdvözlettel:zora_grey
------------------------------------
Egyre kevésbé érzem magam pihentek. Talán mert későn fekszem, és későn kelek. Ki is kell használnom, évközben ugyanis 5-kor kelek. Éppen Bársony Bálint szaxofonszólóinak válogatását hallgatom "tecsőn"(értsd. youtube). Nem is játszik rosszul, de a stílusa valami divatöngyilkosság! Azon gondolkozom közben, hogy a stílus mennyire befolyásolja a párválasztást, és azt hiszem manapság már eléggé. Mennyi márka van, mennyi stílus. Gratulálni tudok azoknak, akik tényleg mindig ugyanolyan stílusúak. Másik nagy kérdés pedig, hogy kialakulhat-e hatalmas szerelem két olyan ember között, aki máshogyan öltöközködik? Hülyének tűnhet ez a kérdés, de gondoljunk bele, hogy amikor látunk egy egymástól eltérő öltözékű párost, valószínűleg arra gondolunk, hogy biztos nem passzolnak össze, vagy még csak kevés ideje vannak együtt. Mert bizony a kapcsolatok "összeöltöztetik" az embereket. Én is több olyan párost ismerek, akik 1 év után nagyjából teljesen hasonlóak lettek, pedig mikor megismerkedtek még az egyik hippi volt, a másik pedig egy vagány. Végül mi lett a lányból? Igen, egy fiús valami, hogy a kedvesére hasonlítson. Akár szeretnénk, akár nem, ez a változás ott van, és egyszer csak bekopog majd a mi ajtónkon, mert bizonyos evolúciós okai vannak ennek az állandó vágynak. Ugyanolyanok akarunk lenni, és a hozzánk hasonlót keressük. Ezzel valószínűleg ott van bennetek a kérdés, hogy: "mi van akkor, ha pont saját magunk ellentétjét választjuk?" Természetesen, erre is van példa (sajátom is) mert mondjuk elutasítjuk azt, amilyenek mi vagyunk, vagy egyszerűen csak másra vágyunk, nem saját magunkra kétszer. Tehát, ebben a témában tényleg nehezen lehet szabályt hozni, de jobb ha szembesülünk vele, hogy az ösztöneink azt fogják mondani, hogy hasonlítsunk a kedvesünkre. Az már más téma, hogy ellenkezünk, vagy tényleg így teszünk, és hasonlítani kezdünk. Ne emiatt laposodjon el a kapcsolat, mert a férfiak részéről egy idő után sajnos ez beszabályzásnak tűnhet, amiből szépen menekülni fognak. Úgy fogják érezni, hogy: "Basszus, milyen nőies valami lettem! Ez nem is én vagyok!". Erre pedig a barátok fogják igazán ráébreszteni, amikor már az ezredik jel van arra, hogy szépen PAPUCS LETT!!!
Nem kellene a nőknek papucsállattá varázsolni a szívtipró szeretőket,mert egyik férfi sem szép háziállatnak. Aki meg azzá lesz, az tényleg megérdemli. Olyan ez, mint a megcsalás, aki hagyja, az meg is érdemli - szerintem -.Visszatérve, valószínűleg ti is sok olyat láttatok, hogy egy lány ilyenné tett valakit. El is mesélek egy ilyen sztorit, mert kissé felháborító, és megmutatja, hogy az ilyen kapcsolatokból hogyan menekül a férfiember, nem éppen tisztességes módon. Megismerkedtem egy nálam nemsokkal idősebb sráccal, aki eléggé flörtölő üzemmódban volt, aztán egyszer csak hívja a barátnője. Na puff.(jó, annyira nem bántam, mert nem voltak vele szándékaim) És akkor megláttam a telefonján a HÓPELYHES(!) kis lógó izébizécicomás kis valamit, amit általában női telefonokon látunk. Ránéztem, és szerintem látta, hogy most sok kérdésem lett, de úgy vélte, hogy nemi hovatartozását firtatom, pedig én már akkor is barátnőt sejtettem a dologban. El is mondta szépen, a "nyuginemvagyokbuzi"-szöveget, aztán azt is, hogy a barátnőjétől kapta, és hogyha nem látja a telefonján a kis fityegőt, akkor féltékeny lesz. Na még ilyen gyerekes magatartást!( az illető hölgy egyébként legalább 2 évvel idősebb nálam, mint kiderült) Nem hittem a fülemnek, hogy élnek még ilyen nők, akik ilyen szöveggel próbálnak magukhoz láncolni valakit. Ez az az igazi fiatalkori kapuzárási pánik, amikor a csaj 18-20 évesen végre összehoz egy idősebb pasit, és akkor csak ő az esküvőig, mert úgy véli, hogy senki más nem jöhet össze neki, vagy annyira nem volt még kapcsolata, hogy fel se tudja szegény fogni, hogy milyen egy igazi, KOMOLY KAPCSOLAT! Az összejövés még nem jelent felnőttséget! Aztán ezek az emberek azok, akik 10-20 év múlva kiüresedve, háztartási szülő- és felmosó rabszolgaként működnek. Aztán elolvassák Csernus doki egyik könyvét (mondjuk A Nő címűt, mert az pont passzol ehhez) és akkor kezdenének felébredni, de szegények olyan muják, hogy inkább élnek a papucspasival, a papucs családdal (szegény gyerekek, milyen mintát látnak..ejj). Most nem azt mondom, hogy akinek életében egy szerelme volt az egy szar ember, mert nem így van! Lehet egy tartós kapcsolat is izgalmas, bár apám szerint (akiről köztudott, hogy még nem volt házas ember) " 10 év után ha megfogod a feleséged seggét, olyan, mintha a sajátodat fognád". Vulgáris hasonlat, de lehet tenni ezellen, én úgy vélem. Kell hozzá fantázia, és két vállalkozó fél. Viszont a nagyátlag azt mutatja, hogy tényleg lapos valamik lesznek az ilyen házasságok ahol van 1-2 papucs.( mi van, ha a gyerekek is azok???) Ha még van annyi élet az illető férfiben, akkor talán kerüli a feleséget, vagy megcsalja. A lényeg, hogy nem azon gondolkozik, hol rontották el, mert itt nem egy ember a hibás! Mindkét fél elcseszte, mert az egyik megtette, a másik pedig hagyta. Huh, megint sokat írtam? Remélem, azért lesz olyan, akit egy picit elgondolkoztat. Addigis párnázzatok sokat!
zora grey copyright 2008
