Barna Párna Birodalom

Hosszú idő, és néhány mikroszkóppal még nem mérhető krízishelyzet után újra megjelentem a virtuális világ horizontján:) Elérkezett a tavasz bizony hozzánk is, akármennyire nem lakom a fővárosban, mégis 3 várost tapasztalok nap mint nap, na meg az ezzel járó emberek tömkelegét. Beköszöntött a kényszerláv a szívekbe, cinikusan mondva. Persze, én csak irigykedem, de tényleg csak a hormonaink mondják nekük, hogy már pedig mi szerelmetes eufóriába kerültünk? Ha egy átlagos statisztikát veszünk, bizony kiderül, hogy a mai világ karácsonykor, valentin napon és ilyenkor a legfogékonyabb a párkeresésre. Karácsonykor félünk a 3napos ünnep magányától, valentin napon mi is akarunk plüssjátékot, ilyenkor meg csak féltékennyé tesz minket a csokolózó párok látványa az utcán. Tényleg ennyire vészes lenne a helyzet? Borzalmasan kritikusnak érzem magam a témával szemben, holott nem lenne szabad a blog keretein belül véleményt formálnom, úgy érzem. Akkor gondolkodjunk egy picit...Kutatások bizonyítják, hogy a nők a peteérésük bizonyos időszakában milyen típusú társat keresnek. Ha csak belegondolunk, az évszakok is lehetnek ilyen hatással ránk. Jóanyám szokta mondani, hogy tavasszal kicsit tényleg megkattan a nők szervezete, mert hát mégis csak állati leszármazottak vagyunk, és ezen bizony nem kell meglepődni. Hogyan is lehet kezelni a helyzetet, hogyha nem akarjuk hogy a felszabadult ösztrogén/tesztoszteron áradatunk a védtelen civilizációra szabaduljon, akárcsak a Kaptár c. film gyilkos vírusa? Jöjjenek túlélési tippek, az aranyeső virágzásának idejére!

Először is nagyon fontos az önuralom. Nem, én nem vallom azt, hogy együnk egy gombóccal kevesebb fagyit. Utána úgyis fájni fog a szívünk, ha nem ettük meg a napi fagyiadagunkat. Egyszerűen csak arra célzok, hogy nem szabad belerohannunk valami tavaszi flört általán kínált csábító ajánlatba, amire a hormonjaink keringőt járnának valószínűleg.Most is ugyanúgy észnél kell lennünk mint az év bármelyik időszakában. Attól, hogy tavasszal ismerünk meg valakit, még nem lesz jófejebb. Annyi az egésznek a misztikuma, hogy más a háttér a lávsztorihoz. Azt javaslom, nézzük meg kivel kezdünk, akárcsak az év többi időszakában is tesszük ezt!

Ne nyúljunk rögtön a kedélyjavítóinkhoz amikor meglátunk néhány szerelmest a parkban, amin keresztül visz az utunk hazafelé. Egyébként az ilyen az illemkönyv szerint sem túl udvarias dolog. Arról nem is beszélve, hogy a közlekedési eszközökön (lásd. metró,vonat,busz,villamos stb)elkövetett szerelmes akciók szintén hatalmas udvariatlanságnak számítanak.Ilyenkor az illemkönyv szerint egymás kezének fogásával, puszival jelezhetjük összetartozásunkat, de léccciii, ne nyalogassuk szét a mi Rómeónkat/Júliánkat a BKV utazóközönségének szeme láttára.Persze, tudja meg mindenki, de nem mindenki birkai nyugodtságú, úgyhogy nem kell meglepődni, ha ránk szólnak ilyenkor. Arról nem is beszélve, hogy közterületen szeretkezni fényes nappal egy olyan ügyetlenséggel kiválasztott helyen, ahol még kisgyereküket sétáltató anyukák is ránk látnak...Hagyjuk meg a poént az amerikai tinifilmsztároknak.

Próbáljuk meg egy kicsit a jó dolgokat keresni! Jó magyar ember igyekszik mindig kellően pesszimista és boldogtalan lenni. Nem mondom, hogy egész nap legyen rajtunk valami rajzolt mosoly, de néha picit vegyük már észre magunkon, hogy nem is kellene most szomorkodnunk, mert komolyabb okunk nincsen. A heti melankóliarohamokat mérsékeljük a gyökkettő közelébe, amennyiben ezt időnk engedi:)

Azt hiszem, ezek az alapesetek amik ilyenkor megnehezíthetik az életünket. Az a fontos, hogy ne hagyjuk, hogy egy teljesen új, rózsaszín ködbe búrkolt valóság legyen úrrá rajtunk. Teázzunk ugyanúgy, és ugyanúgy főzzünk magunknak spagettit a kopott tésztafőzőben, mint eddig is tettük. Semmi se tart örökké, még akkor sem, ha az a híres szerelem a tavasz áldott időszakában jött eme szent világra:)

szeretettel:zora_grey copyright 2009

[a bejegyzésben látható képet Lugosi István készítette a tulajdon szépséges kezével]

Hello, kedves olvasóm! Ezer éve nem írtam ide, és jobbnak látom nem megindokolni, hiszen ennyi idő után már a hülye sem fogadja el, hogy azért nem post-olok, mert lelkileg szomorú vagyok. Úgy döntöttem, erőt veszek magamról, és mint minden rendes blogíró, vetek pár sort ide az unalmas/fergeteges/borzalmas/fárasztó/szeretetreméltó/stb. (kéretik aláhúzni a megfelelőt!) karácsonyról. Egyik nap, a rádiót hallgatva este, olyan sms-t kapott a tisztelt műsorvezető, hogy a pasijának a csaj műfarkat szeretne venni karácsonyra, hogy ezzel is kompenzálja a srác méretbeli hibáit. Na, most komolyan,egy értelmes nőnek hogy juthat ilyen az eszébe??? Ez az egész csak arra ösztönzött, hogy írjak egy listát arról, amit remélem, hogy nem vettél meg a párodnak. De tényleg, ha megtetted, akkor olvass vissza a blogban néha! Kommentálom is a dolgokat, de csak azért, hogy megértsd és picit tudatosuljon is benned, hogy miért.

1. bármilyen olyan szexuális játék, amit azért veszel, mert a partnered testi okokból adódóan valamilyen téren nem eléggé felel meg a Te igényeidnek. - nem hiszem el, hogy minek kell még karácsonykor is a szegény ártatlan kedvesünk nyakára járni azzal, hogy "kicsiafarkad". ráadásul, nem mondjuk a szemébe, csak sunyin meglepjük valami ostobasággal, amitől még jó kis egyéb gondjai is lehetnek, mivel az önbizalmát itt tiportuk le egyenesen a Styx-ig. Lécci,lécci, neeee!!!-

2. plüssek és társaik - valószínűsítem, hogy nem vagy már ovis, kedves olvasóm, és ezt jelenti, hogy szíved hölgye/ura nem most fejezi be a maci csoportot. Amennyiben szereti az efféle gyermekded játékokat, akkor se kellene még egyet a nyakára vinned. Nem gondolod, hogy van néhány hasznosabb ajándék is ennél?-

3. alkoholt, nőknek -egy szórakozóhely látványát képzeld most magad elé, kedves pasi olvasóm! Látod a sok nőt, aki alkoholmámorban támolyog, vagy éppen tudtán kívüli cselekedetet tesz, esetleg a wc-hez beszél egy bizonyos valamilyen testéből származó anyaggal? Na jó, nem leszek ennyire vulgáris, de alapszabály, hogy havernak adunk alkoholt, és nem a csajunknak. Ez alól kivételt képez, hogyha mixer barátnőnk van, aki gyűjti a különleges alkoholokat, de ilyenből nem sok van.-

folyt.köv.

Régen nem írtam nektek, úgyhogy ezúton szeretnék néhány kedves bocsánatkérő nézést küldeni. Nos, megkaptátok?:P oké.

Nemrég olvastuk a suliban Balzac-tól a Szamárbőrt, és úgy látszik, hogy az egyik mondat, ami annyira megragadott lassan az életem felett is átveszi az irányítást.(tisztára mint a 23-as szám c. filmben) "A vágy halála a beteljesülés"-írja Balzac, és úgy tűnik, ez tényleg beigazolódik. Gondoljunk csak bele, hogy amikor kiskorunkban álmodozunk egy felsőbb évesről, akkor szinte szétjön a mellkasunk, úgy dobog a szívünk. Aztán, amikor hozzánk szól, akkor meg kukák vagyunk. Közhelyesen hangzik,ez az egész, nem is folytatom. De gondolkozzunk el, hogy mi történne akkor, hogyha megkapnánk azt, akire akkor vágyunk? Akkor is ennyire dobogna a szívünk a vágytól? Amint "miénk" lesz az, akire annyit gondoltunk, akiről álmodoztunk, kicsit úgy érezzük, hogy már elvesztette a varázsát. Hogyan lehetne megtartani azt a megszerezhetetlenségi varázst, amit mi magunk ölünk meg? A szerelem öli meg a vágyat? Nem is tud a szerelem olyan izgalmat adni, amit egy megszerezhetetlen ember, ezt mindenki tudja. Tegnap voltunk egy jó kis koncerten, egy kedves barátnőmmel, és hihetetlenül sok számunkra ismeretlen pasi volt. Aztán persze ment az álmodozás, hogy kinek ki tetszik. Amit nem kaphatunk meg elsőre az miért kell nekünk ennyire? Nagyon önzőek vagyunk, és hogyha elértük a célokat szinte indulunk vadászni az újat.

Oh, sajnos most mennem kell,mert programom lesz este. copyright zora grey

Későn keltem ma reggel, és végre sikerült kialudnom a hét fáradalmait, mert volt elég, az biztos! Úgy tűnik, én változtam meg, mert már teljesen más szempontok szerint keresgélek a párkapcsolati témákban. Lehet, hogy még mindig nem készültem fel egy új szerelemre? A bizalom, biztos,hogy nem lesz olyan, mint az előzőben, és talán ezért nem merek az új irányokba tekintgetni. Az új lehetőségeket a régi, kialakult dolgokkal hasonlítgatom. Aztán persze, mikor lefekszem aludni, akkor minden pasival kavarok az álmomban. Nem is olyan régen, megkérdezték tőlem, hogy vágyom-e valakire, amire én azt válaszoltam, hogy természetesen, hiszen emberből vagyok, de azt nem tudom, hogy képes lennék-e hosszú távon csak egy személyre vágyni. Jelenleg igazán egy dologra vágyom, a szerdai rajzfakultációra, amin ismét készíthetek valami kórosan beteg kisplasztikát agyagból. Először egy csigalépcső készült, ami az utolsó lépcsőfoknál teljesen szétrombolódik. Szerintem, nem kell megmagyaráznom, mert kicsit ígyis olyan, mintha minden alkotásba belekerülne a fájdalmam. Csak remélni tudom, hogy ezzel könnyebb is lesz a lelkem. Megpróbálom munkába,tanulásba tenni a sok kiadatlan érzelmet, de azért ez eléggé nehéz, valljuk be. Mert amit a szerelmünknek adnánk, azt mégsem tudjuk áttranszformálni egyszerű lelkesedéssé. Maradt az, hogy gondolkozom a bizonyos új albumon, amibe végre minden vágyamat beletehetem, és kedvemre utalhatok benne személyekre, hangulatokra, érzésekre, mert senki nem fog érte megszólni. Remélem, észrevenni is csak kevesen fogják, hogy még mindig ugyanaz foglalkoztat engem. Vannak érzelmek, amik mindig ott vannak a lelkemben, és amiket nem tudok kitörölni. Azt mondják, hogy kellene már, és ideje lenne felejteni, vagy haragudni, de hogyha túl sokáig győzködnek erről mindig rámjön a sírógörcs, és akkor aztán megint inkább abba az irányba húzok, hogy bárcsak....Bárcsak újra....Bárcsak újraélhetném azokat a pillanatokat. Miközben mondogatom, hogy nem baj, felismertem a hibáit, továbblépek. Furcsa játék ez, mert azt mondom, hogy nála jobb társat kell keresnem, közben a hibáit nem tartom hibáknak. Hiába tudom, hogy utálom, amikor nem foglalkoznak velem, mégis, egy adott pillanatban, ha újra vele lennék, akkor aztán egyáltalán nem a hibákat figyelném. Elvakultam? Azt hiszem, az ember utólag látja azt, mennyit ért a kapcsolata. Most tudom igazán megbecsülni, értékelni az érzelmeimet, mikor már nem tudom iránta érezni. Azazhogy tudnám egy életen át,(és talán fogom is) de már le kell zárnom tényleg, mert számára nincs értelme, és ezt meg is mondta. Sajnálom őt, hogy most egyedül maradt. Magamat nem sajnálom, mert tudom, hogy túltettem már magamat dolgokon, de ő sokszor gyengébb ember nálam, és mivel ő választotta ezt, ezért hagyom, hogy élje azt, amire vágyott. Remélhetőleg, neki ez így jó....Ne haragudjatok, hogy ezt leírtam, mert ez aztán tényleg nem azzal kapcsolatos, ami az eredeti témája a blognak. Most egy kis lelkizés volt, tessék nekem elnézni. köszönöm

zora grey copyright 2008

Végre hazatértem a messzi Németországból, ahol az utóbbi egy hetet töltöttem. Természetesen, egész végig fogalmazódtak bennem a témák, amiről majd írni fogok, de valahogy a 14 órás utazás mindent kiszedett a fejemből. Marad az, hogy az ősz szépségeit vázolom fel nektek. Nos igen, megjött a pasizás szezonja! Ha csak a dolog evolúciós okait nézzük, már akkor is arra lyukadunk ki, hogy hogy bizony-bizony a férfi társat keres maga mellé a hidegebb időkre, akárcsak a nő, aki egy védelmezőt a téli fagyokra. Én már csak azt nem értem, hogy a valentin nap miért tavasszal van. Ha belegondolok, életem eddigi tartósabb, komoly kapcsolatai is ősszel kezdődtek, tehát tényleg lehet valami a genetikánkban, ami azt mondja nekünk, hogy gyerünk, találj társat, de azonnal! Reménykedek...A tegnapi 3 hónapos szingli évfordulómat ünnepelve keserédes dolgok jutottak eszembe. Azt mondják, hogy ne panaszkodjak, de mégis, sokkal rosszabb 5 évig senkivel se járni, mint x évig járni emberekkel, aztán hirtelen beüt a krach. Egyszerűen túl válogatós leszel, túlságosan kiábrándulsz, vagy egyszerűen csak egyedül akarsz lenni. Ami persze annyira jól sikerül, hogy szépen egyedül is maradsz, még jópár hónapig, esetleg évig, de abba inkább bele se merek gondolni. Néha azon agyalok, hogy leadom a szintet, összejövök valakivel, aki mondjuk nem rossz pasi, nem is bunkó, és talán pár hónapra jó. De eszembe jut, hogy miért? Miért kellene egymást fűznünk valameddig, hogyha már a kapcsolat elején tudom, hogy mi lesz a dolgok kimenetele? Érdemes belevágni egy olyan valamibe, aminél eltervezzük, hogy nem hosszútávú lesz? Ezen gondolkozom most, ha vannak vélemények, ötletek, örömmel fogadom őket!

zora grey 2008 copyright

Mi lehet az igazi nő kulcsa? Vagyis megpróbáltam megfogalmazni, hogy kit nevezhetünk ténylegesen nőnek, vagy akár női ideálnak. Azt hiszem, hogy az igazi, belső nőiség nem a stílusból fakad. Gondoljunk csak bele, hogy hány jó alakú lányt ismerünk, akik ugye bármit magukra aggathatnak, mégis gondjaik vannak a párkereséssel, párkapcsolatokkal, vagy egyszerűen hiába vannaki kicsípve, mégsem veszik észre őket. Bizony, a kulcs a KISUGÁRZÁS! Túlságosan egyszerűnek tűnik a megoldás? Egy igazi nő minden mozdulatáról sugárzik valami különös varázslat. Olyan, mintha a szemeiben lenne a gondoskodás, de a megszerezhetetlenség is, ami ugye köztudottan vonzó a férfiak számára, hiszen a híres-neves vadászösztön felébredhet bennük. Igen, ez az őskori tényező az, ami a mai napig szabályoz minket. Sajnos, a kisugárzás nem egy tanulható dolog. Vagy mégis? Hogyha az is, nem egy ruhával, sminkkel, hajjal fogod megtalálni. Mégis, tanulható mert mindenkiben ott rejtőzik az a belső női egyéniség, amit csak hagyni kell érvényesülni. A mozdulatainkat is oly' sokszor visszafogjuk. Meg akarjuk simítani a szerelmünk kezét, de egyszerűen mégsem tesszük meg, mert közben inkább elkalandozik az agyunk. Miért nem hagyjuk, hogy ez a belső nő egy picit irányítson minket? Csak annyira, hogy az a spontenitás közelebb vezéreljen a másik nemhez. Mert bizony, ez a furcsa "meghódíthatatlanság" igen is közelebb hozza az embereket. Itt nem arról beszélek, hogy valaki szépen "úrinőt" játszik, mert az tényleg annyira mesterkélt, hogy minden pasi átlát rajta. Nem tudatosan, de egyszerűen érzik, hogy ez nem varázs, vagy ez egyszerűen nem az a felfedhetetlen titok, az a kincs, amit az idők kezdete óta keresnek. Figyeljétek meg, hogy sok embert a pasik alapból nem néznek meg. Vagy ha meg is bámulják, akkor sem akarnak hozzá ösztönösen közeledni. Mert persze ott van egy bizonyos férfi szerv, aminek akár bizonyított, akár nem de van egy saját esze.:) Szépen közeledik a női szervek felé, aztán amikor egy kis lelki sík lenne már a dolgokban, akkor derül ki a pasi számára egy ilyen apróság pl.hogy "milyen undorítóan eszik a csajom" . Az apró, finom, ösztönös mozdulataink ugyanis megmutatják igazi énünket. Amit nem tudunk elrejteni az jön elő amikor eszünk, orrot fújunk, köhögünk,ásítunk...Meglepő, de már itt nagyon nagy ellentétek lehetnek. A mindig kimért, úri dáma ilyenkor úgy viselkedhet mint egy úthenger, és egyszerűen férfias jelleget mutathat. A pasik meg ugye nem tudatosan de érzik ezt. Nem tudják mit, de valami ilyenkor meghúzza a vészcsengőt. A vonat kattog tovább, a lány folytatja a színjátékot, és szép lassan már a nőiség képével azonosulás egészen mesteri fokra érhet el. Csak egy baj van:hiányzik az ösztönösség. Mint a cím is írja, egy NŐI egyéniség rongyokból is díva lehet. Tényleg nem az öltözködést gondoltam első szempontnak. A rongy, a mi esetünkben talán a világ előtti mezítelenséget, őszinteséget jelképezi. Mert, hogyan is lehetnél nőies, hogyha nem tudod megtapasztalni saját magadnál azt, hogy milyen vagy akkor, amikor nőként viselkedsz? Kellemes gondolkodást! zora grey copyright 2008

Tudjátok, tényleg egy baj van azzal, hogyha valakivel sokáig nem alakul a kapcsolatod egyik irányba se. Értsétek ezalatt azt az irányt, hogy összejöttök, illetve azt, hogy nem. Mert ugye hogyan legyek bátor akár egy csókban is, hogyha benne van a pakliban, hogy mégse lesz köztünk semmi? Mert aztán jöhet a csalódás, amit tényleg könyebb úgy megélni, hogy az ember tudja, hogy annyira nem adta ki magát a másik számára. Marad az, hogy szeretnél szenvedélyes lenni, de szépen visszafogod magad. Amitől frusztráció képződik a lelkedben, és szépen a hetek, hónapok alatt "takaréklángra" ég le a képzeletbeli erdőtűz. Utána meg már tényleg csak varázspálcával kereshetnéd meg azt, hogy hová is tűnt a kezdeti lángolás. Akármit is mondunk, hogy nem szabad elsietni a kapcsolatokat, nem is szabad túlságosan elnyújtani ezt a kapcsolati előjátékot. Mert ha elmúlik a varázs, akkor azt hiszem tényleg nem alakulhat ki a szerelem. Tehát megállapíthatjuk, hogy a kapcsolat elején lévő forróság, ami kb. egy hétig tart, az azért kell, hogy aztán ez legyen a később szilárd alap, amihez bármikor visszatérhetünk. Ez az, ami megerősíti az alapokat. Visszacsinálni innen már nincsen értelme, azt hiszem. Amikor az ember egy majdnem kezdődő kapcsolat elején utálja a másik stílusát, cipőjét, haját, nevetését, akkor az már régen rossz, mert az ilyen tényleg csak a kapcsolatok végén szokott bekövetkezni. Utána meg úgyis a szakítás jön. Tudjátok, megint picit elment a kedvem az ismerkedéstől, mert 2 évente egyszer talál az ember magának olyat, akibe tényleg nem tud belekötni egy hét után. párnaölelő szeretettel:zora grey copyright 2008

Jellemzően különös kapcsolatokat szoktam létesíteni, és most is azt hiszem, hogy valami ilyen alakul az életemben. Mégis, saját szánalmasságom bevallására kényszerülök. Most jöttem rá igazán, hogy eddig úgy voltam ezzel az egész összejövősdivel, hogy "randizunk,járunk,szeretjük egymást,szakítunk", és ez valahogy teljesen kielégítőnek bizonyult, és nem gondoltam volna, hogy a dolgok máshogyan is alakulhatnak. Nos, nézzük előlről az egészet! A kapcsolatok elején általában már megvan az a bizonyos szándék, amivel eldöntjük, hogy mit is szeretnénk a másik féltől,és általában egy hét után nyélbe is ütjük a kapcsolatot. De mi történik akkor, hogyha a pasinak más elképzelései vannak? Én is ebbe a helyzetbe kerültem. Gondoltam, hamar összejön a dolog, erre valahogy nagyon nem így alakult, és szembe találtam magam azzal az érettebb elképzeléssel, hogy tényleg ismerjük meg egymást, amig nem vagyunk még együtt. Igaz, nincs meg az a nagy lángolás, de lehet, hogy az csak valami kapcsolat elején történő fellángolás? Remélem, hosszú távon képes lennék forrón szeretni...A fiatalos észjárás csökevénye lehet ez a gyorsan jöjjünk össze? Azt mondják, hogyha egy hétig nem kelted fel a vágyat a másik iránt, akkor elszúrtad. Mi felkeltettük a vágyat, csak picit el lett napolva. Őszintén szólva, megvan bennem a félelem, hogy el is múlt. Bizonytalan a helyzetem, nem tudok reménykedni, és talán ez szab gátat az álmodozásomnak. Már csak az a kérdés, hogy az eddigi kapcsolataimban miért volt jó az első séma, amit említettem? Kislánynak kezeltek? Vajon a kislányosság mennyire rossz tényező egy ilyen kapcsolatban? Egyenlő ez az egész a játékossággal? Mert bizony a férfiak kedvelik, hogyha egy nő egy picit az a gyámolításra szorulú kiskorúnak álcázza magát, aztán a megfelelő pillanatban átvált az érett nőre. Kombinált személyiség kell ide! Ez az egyetlen szerep, ahol ez fajta játékosság nem kétszínűség, nem megjátszott valami, úgy gondolom. Mert ez akár egy bizarr élmény részét is képezheti. Kiadjuk magunkat egy szerény kislánynak, miközben nagyon nem leszünk azok:P A mi esetünkben azt hiszem a kapcsolat akkor fog elkezdődni, amikor már nem kérdezzük, hogy mikor kezdődik. Mert tényleg elűzhet egymástól két embert a sok kétség. Próbáljuk meg a dolgokat hagyni, hogy történjenek a maguk idejében. Sajnos, mi nők annyit álmodozunk, hogy képesek vagyunk egy egész kapcsolatot a fejünkben lepörgetni. Tanulhatnánk a pasiktól, akik inkább rákoncentrálnak a dolgokra, mint hogy csak képzelgetnék. Ebben igen is van mit elsajátítani tőlük! párnatisztelettel:zora_grey [copyright 2008]

Pár nap után ismét jelentkezem. Az iskolakezdés örömei elől menekülve ismét idejutottam, az írás megannyi könnyes bugyrát rejtő mély katlanba. (milyen költői lettem:D). Az első nap nem is volt olyan vészes. Lett 3 új osztálytárs, de ez most tényleg nem lényeges. Egyaltalán nincs kedvem poént gyártani saját szerencsétlenségemből, de lassan két és fél hónapja élem a szinglik életét. Persze, az új tanév ismét sok lehetőséget adott, de ezek nagy átlaga sajnos meg sem közelíti a normális színvonalat. Maradt a turis ruhák vásárlása, és a készülés az igazira. Szánalmas, mert az ember ilyenkor állandóan készenléti üzemmódban van, és ez rohadtul mocsok helyzet. Bezzeg, amikor már van valakid, akkor már a lábadat se gyantázod minden nap, meg a hónaljadnál se gáz egy-két szőrszál. Olyan szépen bele tudunk szokni a kapcsolatok kényelmébe, hogy amikor kiraknak minket, akkor az ürességet női hóbortokkal kell pótolnunk. Ha nincsen pasi, legalább legyünk csajok,nemde? Én is ezt próbálom követni. Az utóbbi hetekben kétszer nem volt rajtam ugyanaz a ruha, és persze beszárítom a hajam esténként. De miért????? Úgy tűnik, mintha nem lenne értelme az egésznek, aztán amikor mégis lesz, akkor elfelejtünk nőnek lenni. Ideiglenes amnézia?:) Úgy vélem, hogy egy nőben legyen annyi, hogy a megszerzett (remélhetőleg megtartott) pasit megtiszteli ennyi aprósággal, hogy kicsípi magát. Akinek meg nincsen senkije (akárcsak nekem..pff) az meg szépen kicsípi magát, ha kell, és igyekszik, ha úgy érzi. A férfiak meg szépen tanuljanak meg normálisan dönteni. Nem hiszem el, hogy a hím egyedekbe nem szorult annyi mérlegelési képesség, hogy eldöntsék x évesen, hogy nekik milyen kapcsolat kell. Nem csak a nőknek kell önismeretet tartani! Mert nem egy pasi lép be a nagybetűs életbe úgy, hogy azt sem tudja, mit kell csinálni egy kapcsolatban. És még így legyenek elvárásai? Azért ez eléggé abszurd. Szépen használjuk ki az illető tudását, ismerjük meg a Káma Szutrát visszafelé is, aztán meg döntsük el, hogy bocsi, inkább mégis egy másik lányra hajtunk azzal a tudással, amit egy tapasztalt valakitől megszereztünk, nem éppen legális úton. Meg kell tanulni a pasik első pillantásából, mondatából tudni, hogy milyen szándékkal közelednek hozzánk. Így talán kiküszöbölhető, a "miért nem lett ebből komoly kapcsolat?" Logikusnak tűnne az is, hogy ne legyünk szerelmesek. De ez azért nehezen megvalósítható. Olyan rossz ülni a buszon, aztán amikor a melletted ülő jóképű egyetemista a válladra dől, akkor szépen semlegesnek kell lenni. Úgysem lesz semmi ebből (sem) úgyhogy ki kell élvezned azt a 20 percet, 1 órát, másfél órát. Satnya vigasz, de lesz ez még ígyse! Én már csak reménykedni tudok, de az még megy, úgyhogy addig elvileg nem kell félnem. Nem akarok túl fájdalmas témákról írni, de nehéz nem elfogultnak elnni, vagy nem csaódottnak a helyzetemben. Nem, nem azzal van a bajom, hogy nincsen pasi velem, hanem az a baj, hogy nem találok olyat, aki lehetne. Aki megérne annyit....

zora grey copyright 2008

Vajon milyen az állapot egy nő lelkében két magányos hónap után? Tessék, itt van. Megtudtam. Azt hiszem, az utóbbi 4 évben sosem volt ilyen, hogy ennyi ideig egyedül legyek. Jó, persze voltak kalandok. Kevésbé nagy kalandok is,de alapjába véve ez a nyár SZAR volt! Kezdjük ott, hogy az ember szakít azzal, akivel 4 évig(!) akart összejönni. Aztán együtt vagytok, és vége. Mondhatni érzelmektől megvontan kezdtem vegetálni. Csak evés,alvás,lélegzés. Próbáltam újra nyitni más pasik felé, de ez bizonyos idegállapotban lehetetlen! Mintha a férfiak éreznék rajtunk, hogy nemrég szakítottunk. Biztos megváltozik az illatunk:) Kinek vonzó az, aki nemrég lépett ki egy kapcsolatból? Mindenki furcsán fogadja. Benne van a "még visszamehet hozzá" meg a "még nem heverte ki". Ez a párosítás pedig már elég ahhoz, hogy a lehető legképtelenebb indokokkal taszítsanak el a hím egyedek. Pedig igyekeztem kilépni az örökös szingliségből, és megnéztem egy csomó Szex és New York részt, hátha tanultam valami Samantha hódításaiból, de nem igazán működnek a filmes klisék a valóságban. Pedig jó is lenne, hogyha tényleg úgy pattannának az emberre a jó pasik mint NYC utcáin. Egyszerűen próbálkoztam itt a városban is észrevenni a jó pasikat, de hihetetlenül nehéz. Rá kellett jönnöm, hogy aki tetszik, azzal már jártam. Vagy volt közöm hozzá, vagy nem lehet közöm hozzá, vagy pedig egyszerűen már ezer éve "nagyonszerelmes". Marad a másik hódítási terep utáni keresgélés. Lassan fehérváron is belakom magam, úgyhogy már ott is kevés lesz az új arc. A jópasik hová bújtak? Akiket ismerek azok valahogy inkább a szexuálpszichológiai atyaúristennőt keresik bennem, mint a szexuális vadmacskát. hárrrr:D Én magam is nevetek azon,hogy mennyire szükségem van az erősebbik nemre. Amikor itt van a közelsége, már-már furcsa. Amikor nincs itt, akkor meg mindenhol keresem mindenkiben. De nem szabad a szintet lefelé adnom, mert akkor életem 2. baklövését követem el. Az elsőről már néhány kedves barátom tudna beszélni, de most lécci ne kommentáljátok ide! Egyébként, tényleg igyekszem tanulni a hibáimból, csak amikor nincsen lehetőség, akkor ugye nehéz azt kihasználni.  Marad a folytonos álmodozás, hogy igen, lesz olyan pasi, akit úgy igazán közel engedek majd magamhoz. Huh de undorítóan giccses volt ez az egész! Szeretnék keresni, de meg kellene tanulnom újra bízni, és nem elővenni az exeket újra. Mert valljuk be, nincs is rosszabb kétszer csalódni valakiben. Nehéz megállnom, hogy életem nagy álmával ne találkozzak újra, ne öleljem, ne csókoljam,de így alakult minden valamiért. Most inkább arra összpontosítok, hogy hátha találok valaki olyat, akiért aztán megint 4 évig epekedhetek, utána pedig 4hónap után megint vége legyen, és annyit mondjon, hogy majd lesznek új álmok. Lettek új álmok, csak olyan beteljesületlenek. Bocsi, hogy enyhén depis vagyok most, de a suli tudata is kikészít. Várom,mert legalább napi 6 órában szórakoztatnak, és hátha lesz az újak között valami jelölt is, bár ezt most nem mondtam őszintén. Mert egy jelöltre gondolok most, de azért esélyt kell adnom minden irányba a felfedezésnek. Várom a holnapot, picit izgulok is talán. Hátha meglátom azt, akit kerestem. ROMANTIKUS,GICCSES,SZIRUPOS,NYÁLAS izének érzem magam most. Pedig én aztán inkább a megfoghatatlan, elképzelhetetlen,pszichedelikus látomás vagyok. párnagyilkos estét!

zora grey copyright 2008

Nos, kezdjük a tegnappal. A vendégek többsége nem jött el, mert hogy nincs kedvük, vagy pénzük,vagy lusták nekem szólni, vagy csak ígérgetősek. Én nem haragszom, ígyis baromira jól éreztük magunkat. Vizipipáztunk és nagyon sok koktél megittunk. Huh, de még mennyit... Most, amikor írok már a társaság legnagyobb részét kikísértem a buszához, kivéve egy valakit, aki éppen zuhanyzik:D. No, és gondolom itt jön a kérdés, hogy volt-e valami akár velem vagy akár mással az éjszakában. Eljött egyik legjobb barátom is, aminek borzasztóan örültem, mert már nagyon régen nem láttam. Sajnálom, hogy az a tipusú pasi, aki nem akarja lekötni magát senkihez se. Jó, persze, megígérte, hogy feleségül vesz, de ő olyan vicces. Sokan ígérnek ilyet, és egyik se érdekel már. Az éjszakát végigbeszélgettük, és azt hiszem, hogy mostanában tényleg ez hiányzott a lelkemnek. Egy pasi közelsége,de mégsem túl közelsége. Megtehette volna, hogy nyomul, de nem tette. Becsülöm benne azt az akaraterőt, amivel nem használ ki. Ugyanakkor nem értem őt sohasem. Tudjátok, néha azt hiszem, hogy hazudik nekem. Olyannak tűnik, mint egy színész! Hogyha belegondolok, akkor viszont kiderül, hogy eddig sosem csapott be. Érdekes, hogy vajon az ösztöneim miért féltenek tőle, miközben jólelkű volt velem mindig. Miért látom a szemében a vágyat, és közben miért fogja vissza magát ennyire? Nem tudom, hogy tényleg az irántam érzett tisztelet, szeretet vezérli? Magam sem tudom mit akarok tőle. Kapcsolatot talán nem, azt ő sem. De valami egyértelműen van köztünk, hogyha csókkal válunk el, nem? Jaj, ez nem olyan csók! Milyen kapcsolatot jelez a csók? Vajon  mikortól tartozunk össze valakivel? Gyermekkorában az ember úgy gondolja, hogy amint megtörténik a várva várt csók, onnantól már egy pár vagyunk. Pedig ez korántsem így van a gyakorlatban, és a későbbi időkben. Gondoljunk bele, hányszor volt csók, és hányszor nem lett mégse kapcsolat. Úgy utálom amúgyis, amikor egy kapcsolat azzal kezdődik el, hogy megbeszéljük, hogy "na, mi pedig innentől járunk". Ez olyan mesterkélt. Jobb az, hogyha szépen,lassan kialakul a dolog, aztán valahogy egyszer azon kapjuk magunkat, hogy már együtt vagyunk. Amúgyis általában kínosak az olyan beszélgetések, amiknek az a témájuk, hogy mi van két ember között. Jobb elkerülni. Az egyik fél természetesen vár valami választ, a másik pedig őszinte lesz (lehet, hogy csak kérésre!) és persze ilyenkor jönnek a jó nagy koppanások, hogy kinek mit jelent az adott viszony. Hány szakítás ér véget azzal a mondattal, hogy "te nem is úgy érzel irántam, mint én irántad". Azért azt remélem mindenki tudja, hogy két ember szerelme SOSEM lángolhat ugyanazon a hőfokon. Az egyik mindig kevesebbet érez, kevésbé forró. Ha igazán jó a kapcsolat, akkor ezt tolerálják, és szépen egymáshoz idomul a két fél(akár az ágyban is). Tehát, az egyik szépen felforrósítja a másikat. Ez lenne az ideális, de vannak, akik egyszerűen képtelenek arra, hogy egy kicsit vegyék a fáradtságot a másik érzelmeihez idomulni. 

Sajna, most mennem kell. legyetek párnák!

zora grey copyright 2008

Tegnap esett már pár szó a ribanc és egyéb kevésbé szép kifejezések egyetemes alkalmazásáról a mindennapi életben. Szeretnék egy picit foglalkozni a témával, mert igen sok  férfi hiszi azt, hogy a nők megváltoznak. Ki kell ábrándítanom őket, hogy nem! Jó, lehet, hogy egy adott szerepkör kedvéért felvesznek valami önmaguktól idegen magatartásformát (esetleg kollektív kényszer?) de ettől még ugyanolyan ribancok, vagy éppen ugyanolyan kis nyuszik. Egyszer már én is próbáltam olyan "nagyvilági nő" lenni, aztán mi maradt belőle? Nos elismerem, hogy sokat tanultam. Öltözködésben mindenképpen fejlődtem, de egyébként csak inkább szégyenfoltok maradtak az időszak után. Szerencsémre, túl nagy hülyeségekbe nem mentem bele. Mégjó! Akkor még a hírem is meglenne. Hm. Hírnév? Azt mondják, hogy mindegy mit mondanak, csak beszéljenek rólunk. Sokan a környezetemben tényleg eszerint élhetnek, mert baromira nem érdekli őket, hogy néha mi csúszik ki a szájukon. Példám okáért, egyik sulitársam: "Nekem nem elég egyszerre egy pasi!"...Most tényleg van olyan férfi akit az ilyen vonz??? Igen van, mert az illetőnek mindig akad valaki szerencsétlen a horgára, de ha tudná, hogy a fél suli rajta röhög. Ha nem is szembe,de a háta mögött az értelmesebbje egyszerűen "ribancnak" titulálja. Ami így már önmagában sem egy bók.(vagy neki igen?) Azért van különbség a partykban mindenki által könnyen megkapható hamar részegedő 15-16 évesek, és az ilyen hírterjesztők között. A hírek azért sokszor nem igazak, lásd Amerikai Pite:). Azt terjesztessz el magadról, amit tudsz! Ha van hatalmad,befolyásod, baráti köröd, tényleg olyannak tűnhetsz amilyennek szeretnéd hogy lássanak. Ha meg ez nincs meg, akkor lassabb úton, de szintén elérheted ugyanezt, csak hát amilyenek vagyunk, nekünk minden most és azonnal kell. Hogyha valóban sokan mondják, hogy ribanc vagy, akkor az már jelent valamit. Hogyha még büszke is vagy erre, akkor az is. De azért a többség inkább szeretne ártatlan lánykának tűnni. Tehát, hogyan legyünk ribancok? --->Éljünk gátlástalan életet, főleg szexuálisan;váltsunk gyakran partnert;reklámozzuk a tudásunkat profi szinten (marketing ez is) és tegyünk is meg mindent azért, hogy egynél több alkalomra ne kelljünk senkinek! :) Nem egyszer voltam én is olyan bulikban, ahol bizonyos lányokról nagyon sugdostak a fiúk. Mivel általában inkább az erősebb nemmel ápolok szorosabb barátságot, ezért én is sokszor hallhattam ezeket a kevésbé sem romantikus történeteket. Nyugi csajok, azért a pasik többsége vagy úgy vélekedik erről az egészről, hogy nem érdekli a csaj, vagy csak egy alkalomra próbálná ki. Sok ilyen "éjszaki pillangónak" még igazi barátja se volt, viszont sokkal többen élvezték már a közelségét. Jaj, elkezdtem kerülgetni a kását, amit nem kéne. Szóval. Nézzük újra. Vannak olyan csajok, akiket minden héten megkettyintenek, mégsem volt még párkapcsolatunk. Se normális, se másmilyen. Azt mondták, őszintének kell lennem, mert pont a mai beszólós világban nem őszinték a médiák. Lássuk csak kedvenc magazinomat, az IM-et(Ifjúsági Magazin pubertáson túli kedves olvasóim kedvéért). Hihetetlenül nem merik kimondani a dolgokat. Most komolyan, miért nem lehet leírni egy kérdezőnek, aki már vette a fáradtságot, hogy levelet vagy emailt írt, és megkérdezte, hogy "bocsássatok meg, de hogyan kell maszturbálni?" Leírják neki, hogy "hát, ez mindenkinél másmilyen, kényeztesd magad, simogasd magad." Jó oké, ezzel aztán jól megválaszoltak mindent. Szegény csaj, lehet, hogy még le is égette magát az egésszel, aztán még konkrétat se mondtak. Ha már itt vagyok fiatalon, hadd élvezzem ki azt a marhanagy szólásszabadságomat. Már megint eltértem a témától. Nem szeretnék ribanc lexikont készíteni, de ideje lenne őket felismerni, kedves pasik! Ha nem kellenek, ne legyetek velük, mert akármilyen is valaki, nem ér fölöslegesen szivatni az agyát. Még akkor se, ha úgy érzed, hogy semmit nem ér az illető. Ha meg kellenek, akkor élvezzétek őket! Most erre mit mondjak? Keressétek meg az egészséges utat az ilyen dolgokban is! Párnákkal teli éjszakát!

zora grey copyright 2008

Azért nem szép dolog emesenen zaklatni a szegény blogírót hogy fejtsen ki valamit, amire a TI ötleteiteket várnám. Na jó, megosztom az egyéni nézeteket. Kérdés az volt, hogy hogyan lehet olyanná tenni a szerelmet, hogy ne akarjunk menekülni előle? Most jönne az a rész, hogy valami női magazinra hivatkozok, és láss csodát, tényleg itt olvastam az ötleteket. Először is, én személy szerint forróvá szeretném tenni a kapcsolatot. Olyanná, hogy a férfi ne érezze unalmasnak a nőt, és olyanná változtatnám az együttléteket(akár szexuális, akár nem), hogy mindig egy valamilyen új nőt ismerhessen meg. Kicsit játékosan, de felismerve az aktuális hangulatát, úgy közelítenék hozzá. (Csaj olvasóknak megsúgóm, hogy pl. a gésás játék,vagy az indai nagyon bejön:P) Tehát, ha a férfin azt érzed, hogy meghittségre vágyik, azt add neki, hogyha vad dolgokra, izgalmakra, akkor azt. Fontos az unalom ellen ez a fajta egymásrahangolódás. Aztán, amit már én is átéltem, hogy nem szabad engedni azt, hogy két hónap után, mikor átmész a szerelmedhez, akkor csak ültök a tv előtt, és ennyi. Könyörgöm, legalább készítsetek valami finom vacsorát, és tálaljátok egymás testén, vagy valami!:) Nem hiszem el, hogy erre egy pasi ne indulna be. Már az ötlet is jobb, mint ülni és várni. Beválhat az is, hogyha nem a saját megszokott lakhelyeteken randiztok, hanem valahová elutaztok. Ez főleg távkapcsolatoknál működik. Milyen jó már, csak úgy kiruccanni Bécsbe a szerelmeddel. Idegen város, idegen emberek, sokkal felszabadultabbak lehettek, és amint hazajöttök, sokkal pihentebbek lesztek. Jó, nem azt mondom, hogy két hétre tűnjetek el együtt, mert az ilyen a kapcsolat elején az egészet megölheti a francba. Amig nem ismeritek egymást eléggé, a hülyeségekkel együtt, akkor nagy lehet a kiábrándulás. Pl. eddig nem tudtad, hogy a barátod félrehagyja a zokniját mindig, és téged ez nagyon idegesít, akkor ott fogsz külföldön idegbajt kapni. Amit a szerelmed majd szépen havibajnak tud be,és ha olyan, rögtön előjön belőle a nőgyűlölő. Vááá, ne is gondoljunk bele, mennyi konfliktust okozhat egy túl korai közös nyaralás. Hmmm. Az apró meglepetések is feldobhatnak egy kapcsolatot, pl. csak úgy írsz a szerelmednek egy sms-t napközben, hogy mennyire szereted őt. Egyszerűnek tűnik, és az is. Így biztosíthatod őt akkor és azonnal, hogy gondolsz rá, fontos neked. Ha bevállalósabb vagy, akkor pikáns célzást is tehetsz neki, akár az estére vonatkozóan. Szerintem, azzal is csak jót teszel a választottad fantáziájának. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy ez a blog csak csajoknak szól, pedig nem így van. Igyekszem tanácsaimat nem túl "nőiesíteni". Ez nem egy idióta magazin, és nem is tanítok meg senkit csajozni vagy pasizni. Bocs:( De, segítek megtalálni valami normális utat, meg persze segíteni azokon, akik esetleg ötlet hiányában szenvednek. Valentin napkor majd szeretnék pl. pár kreatív ötletet írni, amivel meglephetitek a párotokat, de nyugi, az antivalentinnapozóknak is készülök valamivel. Visszatérve, az apró meglepetések, apró ölelések, puszik mindig valami kis figyelmességet jelentenek. Gondoskodás, de mégsem a másikra akaszkodás. Lécci csajok, és lécci pasik, ne akarjátok a párotok minden lépését annyira figyelni, mint a CIA ügynökök a bűnözőket. Csak gondoljatok bele! Az után kémkedtek, aki szerettek!!! Hogyha kicsit elvonatkoztattok attól, hogy ti vagytok, akkor eléggé betegesnek tűnik a dolog, nem? A ráakaszkodás is szépen ellaposíthat egy kapcsolatot. Az egyik fél egyre többet jár majd egyedül ide-oda, aztán a pasi majd futhat a csaja után, aki valószínűleg már mással fog vigasztalódni, ne adj isten egy szórakozóhelyen, vagy ami a legnagyobb késdöfés a férfinak, a legjobb barátjával fog flörtölni a szerelme,vagy nem csak azt. Azért nem minden nő alapból romlott.(bár ezzel egyik kedves jóbarátom valószínűleg tiltakozna) Romlott fajtákról majd beszélek később. Róluk úgyis eleget hallunk, mert a médiában láthatjuk őket. Nem mondom azt, hogy ott több van, mint pest utcáin, de ott megmutatják őket, és ez a különbség. Minden város minden korosztálya tudja,hogy kik a ribancok, a mégnagyobb ribancok, és  a casanovák. Csak nem mutatják be őket a városi tv-ben. Szép is lenne! "Most pedig bemutatjuk xy nevű hölgyet, aki városunk nagy becsben őrzött k...vája"...pff. Jó a mi életünk így, ugye? legyetek párnák ma éjszaka is!

zora grey copyright 2008

Két napja szenvedek. Azt hiszem valami influenza vagy valami ilyesmi,de mindenképpen meg kell gyógyulnom, ugyanis jövő pénteken házibuli lesz nálunk. Fuh, kicsit izgulok. Jónak ígérkezik, de félek, hogy nem jönnek el, vagy valami nem sikerül. Jaj, remélem csak kevés hiba csúszik a számításaimba. Azt még nem tudom, ennyi embert hogy fogok bepaszírozni a mi két szobás összkomfortos lakásunkba,de valahogy megoldjuk. Ahogy egy kedves barátnőm mondta: "a te ágyadon elfér két ember 69-ben". Na puff. :D Azért remélem ilyenre nem kerül sor. Most komolyan nem tudom,mit várok ettől a bulitól. Igazából kitaláltam, és valahogy átment szingli/facér partyba, úgyhogy ki tudja még, milyen esténk lesz. Elhívtam pár számomra fontos emberkét. Neveket nem szeretnék írni, ha nem gond, de nem lesznek ribancok, meg udvariatlan, magukat előadó menőcsávók. Csak a baráti kör ilyenre vevő krémje. Vajon mi etikus egy ilyen buliban? Mi is kell egy igazi bulihoz? Gondoltam összeszedek néhány dolgot netről, és megosztom veletek, hátha még jól jön egyszer.

Mindenképpen kellenek koktélok! Főleg, hogy az én bulim, ehhez ragaszkodom. Legyen alkoholos, vagy alkoholmentes ("virgin") jól fog csúszni bármikor. Szerintem páran kellően mámorba is kerülnek majd tőle, úgyhogy sötétben tényleg szabad lesz a csók:D. Kell kajcsi is. Valami szenyóra gondoltam, svédasztal szerűen, meg néhány ízlésesen elkészített, fogpálcikára szúrt falatkára. Játéknak egy különleges társast találtam ki, bár Tamás barátom szerint ebből úgyse lesz semmi, mert senki nem fog játszani. Én azért elkészítem. Sajnálom, hogy most nem tudok semmi komoly témával foglalkozni, de hát ilyen is kell. Fáradt is vagyok, és holnap újra zenekarral próbálok. Párnacsatás éjszakát!

zora grey copyright 2008

Sűrű bocsánatkéréssel kezdeném, amiért az utolsó pár napot elhanyagoltam. Látszik is a statisztikák-nál, hogy vészesen lefogyott a látogatószám. Hmmm. Nagyon ideges vagyok tegnap óta! Hihetetlen, hogy mindig én mondom meg a pasiknak, hogy hogyan kell becsajozni. Én mondom meg, mi tetszik a nőknek, MINDENT!!! Hihetetlen, hogy a legelső önálló gondolattól is futva menekülnek a férfitársadalom kedves egyedei. Komolyan mondom, ha megtudnék ilyet az új jelöltemről, hogy egy háttérország súg neki, hát ott hagynám a fenébe. Nem hiszem el, hogy elveszett a varázsa annak, hogy megtudjuk milyen a másik???!! Ez is a globalizáció, és a rohanó világ találmánya, hogy gyorsan legyünk túl mindenen, aztán "járjunk,dugjunk,éljünk"? Ha az ez irány, akkor én köszönöm nem kérek belőle, mert hihetetlenül elveszett az ismerkedés varázsa. Ennél az agyament valaminél még az is jobb, hogy egy páros interneten ismerkedik meg.(amit egyébként nem tartok rossz dolognak) De ez? Mi ez??? Már bocsánat, de nagyon ki vagyok akadva. Nemet kellene mondanom erre és bunkónak tűnnöm? Vagy ez nem bunkóság? Azt hiszem, a következő ilyen emberke kellő leoltást fog kapni, mert büntetlenül mégse lehetünk tökéletesek. Emlékszem, volt olyan, hogy én diktáltam le embereknek, hogy mit mondjanak a kiszemeltnek msn-ben, mert nem tudtak megszólalni se. Aztán persze csak nézett a másik fél, hogy milyen jófej,kedves,aranyos,vicces valakit ismert meg, miközben én(a háttérország)  súgtam a szellemes mondatokat, az enyhe célzásokat. Azt hiszem, én már tudom mikor hogyan kell közelíteni a másik félhez, és ezért kérnek tőlem ilyen segítséget. De manapság már etikátlannak tartanám ezt. Aztán persze összejött a két fél, és csodálkozott a másik, hogy "én nem is ezt a valakit ismertem meg". Bizony, hogy nem, mert engem ismertél meg, de ez már tényleg csak hab a tortán. Látjátok, ezért undorító ez az egész segítségnyújtás. Egyszer súgod meg a titkot, aztán minden titkot tudni akarnak. Akármilyen hihetetlen is, bennem még van annyi tisztelet az igazi pasik iránt, hogy segítek nekik, de már egyre kevesebb olyan van, aki nem segítséggel szerez meg valakit. Úgy utálom a kerítőszolgálatokat is! Hihetetlen, hogy egyesek mennyire azt tudják hinni, hogy én passzolok valakivel. Csak azért, mert mondjuk ő is szeret rajzolni. Most gondoljanak bele az ilyen emberek, hogy mi van, ha két olyan felnőttet összeteszünk akik mindketten adótanácsadók. Attól még nagyon nem biztos, hogy összeházasodnak! A közös hobby lehet elindítója egy ismerkedésnek, de nem kizárólagosan ez az egy indok határozza meg a párkapcsolatot. Azt hiszem, ideje lenne elgondolkozni a női és férfi oldalnak is arról, hogy van-e még értelme megismerni egymást? Kell-e még azon gondolkozni, hogy hogyan hódítsunk meg valakit? Biztos velem van a baj, de én szeretem azt a kezdeti lázas időszakot, amikor annyira várjuk a másik fél rezgéseit.(értsd:hogy hogyan reagál ránk). Biztos a szinglik gonoszsága szól belőlem,és mindenkit szét akarok ugrasztani! Persze, eddig is ezért segítettem, mert ez a szándékom. Azért ne feltételezzen rólam senki ilyen rágalmat, mert ezt nagyon kikérem magamnak. Lehet, hogy az illető párkapcsolatában is én segédkeztem? Nos, akkor itt lehet befogni a szánkat, és élni abban a kapcsolatban, amiért jól megérdemelten megharcoltunk.pfff

Mi lesz pár év múlva? A pasik majd megkérnek csajokat, hogy szedjenek fel nekik valami lányt? Ez valami nagyon korcs dolog. MUTÁNSOK LESZÜNK!!!:D Csak egy picit szeretnék valaki olyat megismerni, akinek nem egy virtuál pszichológus vagyok. Aki tényleg azt értékeli, ami én vagyok... legyetek párnák!

zora grey copyright 2008

Hogy lehet egy éjszaka alatt 3x is rémálmodni???Jobb lesz, ha elmesélem, hátha van valami megoldása, csak éppen én nem látom. Szóval, az első álomban egyik kedves barátnőmmel sétáltam valami szűk utcában(kicsit Esztergom-szerű volt) aztán ahogy mentünk fel az utcán, egyszercsak megláttunk az utca másik végében egy kabátos embert, sétabottal a kezében. Amikor meglátott minket, eldobta a földre a botot, és utánunk indult. Az én barátnőm gyorsan kézen fogott engem, és elindultunk egy kapu felé, de ő úgy fogta a kezem, hogy nem tudtam ugye az ajtón kimenni. Mondtam neki, hogy engedje el a kezem, mert mindig befejelem az ajtót. (de hülye vagyok:D) Aztán rohanás. De az illető utólért, és elkapott engem. Én meg hiába próbáltam rúgni, mintha nem hatott volna semmit. CUT...itt keltem fel. Na jó, mondom kétszer nem csap a villám a fába,és visszaaludtam. Következő álmom egészen jó volt, de egyszercsak megjelent valami vén boszorkány, és elkapott. Egy ablakhoz cipelt, én pedig elkezdtem a torkánál megfojtani,(ott, ahol anno karate edzésen megtanultam)de ő meg ráharapott a másik kezemre, és mintha ki akarta volna tépni a bőrt is a kezemből. ÁUUUUUUUU. Ismét CUT, erre keltem. Úgy vélem, elaludtam a kezem, azért álmodtam ezt. Utolsó álmom már igazi pszichedelikus horror volt. Hosszú elővezetés követte a cselekményt, aminél szerencsére hamar felébredtem. Az egész sztorit nem írom le, mert nagyon beteges. Lényeg a lényeg, hogy menekültem néhány kislánnyal, akik elvileg a rokonaim voltak, és egy beszélő macskával. A macska pedig mondta, hogy majd segít nekünk az ő régi főnőke, aki egy olyan macska volt, hogy a lábai helyén mintha rézcsövek lettek volna. Na, de aztán valahogy összebalhéztam vele, és nekem akart rontani, de én valami ismerősömet magam elé húztam (magam se tudom, miért így tettem, nem így akartam) és a kés nem kapott el, viszont szegény lányt megölte azonnal na és CUT, mert itt ébredtem fel. Most pedig nézzük, vajon mit jelenthet. Egyébként, gyakran foglalkozom álomfejtéssel, de nem az útmutatók szerintivel, bár, most azt hiszem az kell ide. Meglátjuk, én azt mondom.

1.álom : BOT- Szigorúság. Ha ráutalódsz, nem tudsz nélküle haladni vagy állni: nők álmában: gyámoltalanság; a szenvedéshez való vonzódás; szeretsz ügyetlenségeddel másokat felbosszantani, férfiálomban: gyengeség, amelyet szégyellsz. KABÁT - Leplezni valónak hitt szexuális gondolatok. Kabátbélés: jó meglátások; Képes vagy a felszín mögé látni.  (most lebuktam,ajjaj:D) KAPU - Szerencsés fordulat, változás. Zárt, becsukódó kapu: úgy gondolod, hogy kimaradtál valamiből. AJTÓ - Nagy ajtó, kapu: újdonság, kedvező változás. Csukott ajtó: úgy gondolod, kirekesztenek valamiből, esetleg beszélnek rólad a hátad mögött. Nyitott ajtó, amin belépsz: elhatározásodat valóra váltod, terved sikerül. Ha nyitott ajtó előtt állsz, de nem lépsz be azon: halogatsz egy régóta szükséges teendőt; félsz belekezdeni valamibe; viselkedéseden módosítanod kell, ha célt akarsz érni 

2. álom: HARAPNI - Bosszúvágy. BOSZORKÁNY - Női álomban: általában az anyós jelképe. Férfiálomban: megszerelmesedés. Lásd még SEPRŰNYÉL. ABLAK - Csukott ablak: kíváncsiság, olyat szeretnél megtudni, amihez nem sok közöd van. Nyitott ablak: félsz, hogy titkod kiderül. Ablakot mosni: mulasztás. Ablakot betörni: nem egészen tisztességes eszközökkel szerzett információ; hallgatózás, vagy más levelének elolvasása. Befalazott, bedeszkázott ablak: nem tudsz megfejteni egy rejtélyt. SÁRGA - Önsajnálat.

3. álom: MACSKA - Önállóság, jó vezetői készségek. Macskakarmolás: átmeneti bizonytalanság, szívesen hagyatkoznál mások tanácsára, de büszkeséged tiltja a segítségkérést.Megjegyzem, hogy szerintem a macska a szuverenitás és a kiszolgáltatottság együttes, ezért érdekes jelképe, számos alantas indulat áldozata. Valószínűnek tartom, hogy a macskák körüli balhitek kialakulása, a macskák üldözése azért gyakori, mert az emberek irigylik a macskák önállóságát esetleg hangos szerelmét, saját gyámoltalanságukért, kiszolgáltatottságukért a védtelen állatot, az igazi vad kicsinyített mását büntetik. Nehéz kivételt tennem a macska-rajongókkal, akik a gondoskodás ürügyén előszeretettel ivartalanítják kedvenceiket. Nem tudom bizonyosan, hogy a macska álombeli megjelenése összefügg-e az általam feltételezett sajátos viszonyulással.  KÉS - Agresszivitás. Női álomban: gonosz indulatok. Késsel ha rádtámadnak: nőknél: neked is terhedre vannak a saját indulataid, érzed, hogy ennyi hiba nincs is a világon, mint amennyit Te képes vagy találni másokban. Sok kés: sok felgyűlt indulat, amelyet nem akkor és ott adsz ki magadból, ahol az helyénvaló lenne. RÉZ - Becsapnak: munkád, tevékenységed akkor is kedvvel végzed, ha nem kapsz érte megfelelő elismerést. LÁB - Elintéznivaló. Nők álmában: kis betegeskedés, amit felnagyítasz; enyhe panaszkodási hajlam.

Azt hiszem, ezeknek a dolgoknak volt közük az álmomhoz. Hihetetlen, a mai napig úgy érzem, hogy a Holtak hajnala c. filmet beleálmodom az álmaimba. Ahogy elindult felém a sétapálcás pasi, hát kifejezetten zombimozgása volt. Még hogy nekem leplezett szexuális gondolatom? Jó, nem tárom mindenki elé az életem, de akkor is.

Ezt kikérem magamnak!!! Azon gondolkozom, hogy vajon mennyire mondjuk ki tényleg a szexuális vágyainkat, gondolatainkat? Az átlagember azt hiszem, hogy sehogy. Este, mikor egyedül van, akkor gondolkozik róla, de inkább elnyomja, és hülyeségnek, értelmetlenségnek gondolja. Pedig az ilyen jellegű gondolatoknak is nagy szerepe van a szexuális érettségben. Gondoljunk csak bele, hogy van valaki, aki sosem gondol ilyen dolgokra. Hogyan tudná bárkinek is valóra váltani az álmait? Még a sajátjait se hajlandó. Valamilyen erkölcsi megfontolásból úgy érzi, hogy neki ez pont jó. Ez is picit az intuíció(=megérzés) határát súrolja,mert bizony nyitnunk kell a saját szellemiségünk, gondolatvilágunk felé. Jó, nem akarok teljesen átmenni a spirituális lélekdoki szerepébe, de úgy érzem, hogy semmi gond nincsen az álmodozással. Kell, hogy része legyen az életünknek, mert célt tesz elénk. Van egy álom, amit szeretnénk beteljesíteni, tehát ezért küzdeni fogunk. Olyanok vagyunk bizony, hogy amire vágyunk azt mindenképpen meg akarjuk szerezni. Ha tudatosul bennünk, akkor pedig hajtani fogjuk, hogy elérjük. Végülis, jó dolog ez, nem kellene rossznak érezni. Remélem, kevesen gondolják ezt valami ördögien csúnya valaminek. Mert nekik akkor küldök egy nagyon nagy ejnye-bejnyét. EJNYE-BEJNYE!!! Az álomfejtésnek fontos szerepe van a párkapcsolatokban is! Rám pl. nagyon jellemző, hogy az aktuális szerelmemmel úgy álmodok, hogy a lelkét, egy másik ember testébe helyezem át. (alapból jellemző rám az ilyen egyik lelket a másik testébe) Azt mondják, azért teszem ezt, mert az illetőből hiányzik valami, amit a másik ember külseje jelképez. Másik érdekesség, hogy ez is mostanában jött nálam elő, mert 2 éve egyáltalán nem volt rám jellemző ilyen álmodás. Akkoriban még mindenki az volt, mint akinek látszik:D Most meg kurvulok álmomban. Mindenkivel csalom az aktuális szerelmemet, aki ráadásul még nem is úgy néz ki, mint a valóságban. Ez aztán a bizarr paradoxon. Szerencsére, a fiúk többsége az ilyenen inkább nevet, mint komolyan venné. Szintén érdekesség, hogy ilyet azoknál a kapcsolatoknál álmodok, ahol több időre tervezek. Mintha a bezártságból csak álmaimban menekülhetnék, nem? Valamilyen szinten tényleg zavaró tud lenni ez a korlátolt érzés, mégis most is szívesen tartoznék valakihez. Aztán tudom, hogy egy idő múlva szépen szabadulnék, mert nem bírnám azt a terhet, hogy "nem szabad megcsalni őt". Nem akarom én megcsalni, nem arról van szó. Csak a gondolat, hogy "nem szabad" szépen felemészti az embert, és lázadni akar. Talán, ha a kapcsolatban ilyeneket nem is említenénk, vagy valahogy szabadabban kezelnénk az egészet akkor jobb lenne? Nem a nyílt párkapcsolatra gondolok, mert az azért kifejezetten lélekörlő tud lenni.

Várom az ötleket, hogyan lehet olyanná tenni a szerelmet, hogy ne akarjunk menekülni előle! Kommentálni csak regisztráció után tudtok.(szerintem már észrevettétek) Párnapárnapárna legyen véletek!

zora grey copyright 2008

Úgy tűnik, tényleg bejött a Cosmopolitan-es hasonlatom, és kaptam egy kedves kérdést is, amivel úgy érzem, ideje foglalkoznom. Ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy tipikus tinigond, és majd Dikó a Popcorn magazin szerkesztője megválaszolja. De pont ezért szeretnék kitérni erre, hiszen én azért kicsit merészebben válaszolhatok a saját cenzúrázatlan hasábjaimon keresztül. Ezúton is bíztatom a népeket, hogy kérdezzetek bátran! Névvel, név nélkül.(mielőtt eszetekbe jutna, magamról csak keveset merek elárulni:P) Csapjunk az ágyneműbe, nézzük a levelet:

"odajár a suliba ami így nem szar mert legalább látom, csak túl sok a közös ismerős és így nagyobb is az esély arra, hogy mások és így persze ő is megtudja azt, hogy nekem ő teccik. De én nem tudom hogy én bejövök e neki. Mert ha most itt elkezdek vele beszélgetni, más úgyse lesz:D(ismerem magam) és kiderülne, hogy mégsem jövök be neki az elég szarul esne:D, főleg hogy esetek többségében ez van. És akkor minek lépjek ha nem is látok nagyon jeleket hogy érdeklődne irántam...?"

Vállassszom:Először is, csúnya dolog nem bízni magunkban. Jó persze megvan rá az okunk saját magunk szerint, mert sajnos sok kedves emberrel éreztetik ezt a szülők, vagy a menő arcok, pedig tényleg bízni kell. Ha már luxus lenne az, hogy magunkban, akkor legalább a helyzetben illene, kedves levélíróm. A közös ismerősöket úgy érzem, nem hátrányként kell kezelni, bár a túlsok kapcsolat rossz is lehet. Ha pesszimista akarok lenni, azt mondom, hogy: "gondolj bele, a szakítás után is állandóan látni fogod!" Ezért van az, hogy barátikörökbe általában vagy párok kerülnek be, vagy szinglik, esetleg a körön kívüli kapcsolatban élők. Igen ritka az, hogy a barátság által kerülnek közelebb ilyenkor az emberek. Azért írom, hogy ritka, mert bár gyakori jelenség, nem vehető tartósnak. Kikészítő tud lenni, ha az emberen ott lóg egy pasi mindig, nemde?:) Alapvetően a barátoknál mégis le tudod checkolni (ha féltékeny tipus lennél) de esetleg apró mondatokat is elejthetsz róla, hogy mennyire bírod ezt meg azt a tulajdonságát. Gondolj bele, az ember alapvetően információcserére van kitalálva (részben szaporodásra is:P) tehát a szépen elhintett adat előbb utóbb a címzetthez ér. Ráadásul, a pletykánál még a Merkúr forgása sem gyorsabb, szerintem, úgyhogy az ilyen lehetőséget szerintem ki kell aknázni egy bizonyos illemtani határon belül. Az pedig, hogy megtudja, hogy esetleg tetszik valakinek, az csak növeli a férfiúi méltóságát (nőknél is így van). Ha szerényebb tipus, természetesen ezzel nem fog visszaélni, és csak egyszerűen raktározza az infót, sőőőt! Ezzel a lavina is elindítható, hiszen kíváncsi lesz, hogy ki az, akinek tetszik. Ha ismer is téged, akkor is jobban meg akarja majd tudni "mit rejt a belsejed"(Kiss Tibi hasonlatom, csak neked:P)Na jó, azért a szó legperverzebb értelmét most ne figyeld kérlek, mert ez még csak az ismerkedés-fázis. Azt javaslom, akármennyire is félős lennél, mindenképpen érdemes közeledni, még ha a csalódást is érzed. Nem egyszer fordult már meg velem sok ilyen kapcsolat az ellenkezőjére, akármilyen hihetetlen,de az utálat és az imádat közel van egymáshoz(undorító közhely,de igaz). A barátokon keresztüli közelférkőzés, az apró utalások, mind célravezetőek lehetnek, picit izgalmas is lehet az egész. De hogyha felbátorodtatok, akkor ne szeppenj meg, kérlek. Amit az ösztönöd jelzésnek súg, az úgy van! Ne próbáld belemagyarázni, hogy "úgyse". Ha közeledik hozzád persze nem gond, ha nem vagy full határozott (az sokszor ijesztő is lehet) de azért nem is szabad túl semilyennek lenned. Kommunikáció!!! Ez a kulcsszó, mert ez tudja kinyitni, összefogni és megtartani a kapcsolatok később is. Nem tudom,mit kívánsz tenni az illetővel, de én úgy érzem, hogy ez egy régebb óta alakuló dolog. Örülök, hogy írtál, sok sikert neked a projectedhez, és ne aggódj magad felől, mert a srác úgysem a saját kritikus szűrődön keresztül figyel téged, neki másmilyen érzékelői vannak. Üdvözlettel:zora_grey

------------------------------------

Egyre kevésbé érzem magam pihentek. Talán mert későn fekszem, és későn kelek. Ki is kell használnom, évközben ugyanis 5-kor kelek. Éppen Bársony Bálint szaxofonszólóinak válogatását hallgatom "tecsőn"(értsd. youtube). Nem is játszik rosszul, de a stílusa valami divatöngyilkosság! Azon gondolkozom közben, hogy a stílus mennyire befolyásolja a párválasztást, és azt hiszem manapság már eléggé. Mennyi márka van, mennyi stílus. Gratulálni tudok azoknak, akik tényleg mindig ugyanolyan stílusúak. Másik nagy kérdés pedig, hogy kialakulhat-e hatalmas szerelem két olyan ember között, aki máshogyan öltöközködik? Hülyének tűnhet ez a kérdés, de gondoljunk bele, hogy amikor látunk egy egymástól eltérő öltözékű párost, valószínűleg arra gondolunk, hogy biztos nem passzolnak össze, vagy még csak kevés ideje vannak együtt. Mert bizony a kapcsolatok "összeöltöztetik" az embereket. Én is több olyan párost ismerek, akik 1 év után nagyjából teljesen hasonlóak lettek, pedig mikor megismerkedtek még az egyik hippi volt, a másik pedig egy vagány. Végül mi lett a lányból? Igen, egy fiús valami, hogy a kedvesére hasonlítson. Akár szeretnénk, akár nem, ez a változás ott van, és egyszer csak bekopog majd a mi ajtónkon, mert bizonyos evolúciós okai vannak ennek az állandó vágynak. Ugyanolyanok akarunk lenni, és a hozzánk hasonlót keressük. Ezzel valószínűleg ott van bennetek a kérdés, hogy: "mi van akkor, ha pont saját magunk ellentétjét választjuk?" Természetesen, erre is van példa (sajátom is) mert mondjuk elutasítjuk azt, amilyenek mi vagyunk, vagy egyszerűen csak másra vágyunk, nem saját magunkra kétszer. Tehát, ebben a témában tényleg nehezen lehet szabályt hozni, de jobb ha szembesülünk vele, hogy az ösztöneink azt fogják mondani, hogy hasonlítsunk a kedvesünkre. Az már más téma, hogy ellenkezünk, vagy tényleg így teszünk, és hasonlítani kezdünk. Ne emiatt laposodjon el a kapcsolat, mert a férfiak részéről egy idő után sajnos ez beszabályzásnak tűnhet, amiből szépen menekülni fognak. Úgy fogják érezni, hogy: "Basszus, milyen nőies valami lettem! Ez nem is én vagyok!". Erre pedig a barátok fogják igazán ráébreszteni, amikor már az ezredik jel van arra, hogy szépen PAPUCS LETT!!! Nem kellene a nőknek papucsállattá varázsolni a szívtipró szeretőket,mert egyik férfi sem szép háziállatnak. Aki meg azzá lesz, az tényleg megérdemli. Olyan ez, mint a megcsalás, aki hagyja, az meg is érdemli - szerintem -.Visszatérve, valószínűleg ti is sok olyat láttatok, hogy egy lány ilyenné tett valakit. El is mesélek egy ilyen sztorit, mert kissé felháborító, és megmutatja, hogy az ilyen kapcsolatokból hogyan menekül a férfiember, nem éppen tisztességes módon.  Megismerkedtem egy nálam nemsokkal idősebb sráccal, aki eléggé flörtölő üzemmódban volt, aztán egyszer csak hívja a barátnője. Na puff.(jó, annyira nem bántam, mert nem voltak vele szándékaim) És akkor megláttam a telefonján a HÓPELYHES(!) kis lógó izébizécicomás kis valamit, amit általában női telefonokon látunk. Ránéztem, és szerintem látta, hogy most sok kérdésem lett, de úgy vélte, hogy nemi hovatartozását firtatom, pedig én már akkor is barátnőt sejtettem a dologban. El is mondta szépen, a "nyuginemvagyokbuzi"-szöveget, aztán azt is, hogy a barátnőjétől kapta, és hogyha nem látja a telefonján a kis fityegőt, akkor féltékeny lesz. Na még ilyen gyerekes magatartást!( az illető hölgy egyébként legalább 2 évvel idősebb nálam, mint kiderült) Nem hittem a fülemnek, hogy élnek még ilyen nők, akik ilyen szöveggel próbálnak magukhoz láncolni valakit. Ez az az igazi fiatalkori kapuzárási pánik, amikor a csaj 18-20 évesen végre összehoz egy idősebb pasit, és akkor csak ő az esküvőig, mert úgy véli, hogy senki más nem jöhet össze neki, vagy annyira nem volt még kapcsolata, hogy fel se tudja szegény fogni, hogy milyen egy igazi, KOMOLY KAPCSOLAT! Az összejövés még nem jelent felnőttséget! Aztán ezek az emberek azok, akik 10-20 év múlva kiüresedve, háztartási szülő- és felmosó rabszolgaként működnek. Aztán elolvassák Csernus doki egyik könyvét (mondjuk A Nő címűt, mert az pont passzol ehhez) és akkor kezdenének felébredni, de szegények olyan muják, hogy inkább élnek a papucspasival, a papucs családdal (szegény gyerekek, milyen mintát látnak..ejj). Most nem azt mondom, hogy akinek életében egy szerelme volt az egy szar ember, mert nem így van! Lehet egy tartós kapcsolat is izgalmas, bár apám szerint (akiről köztudott, hogy még nem volt házas ember) " 10 év után ha megfogod a feleséged seggét, olyan, mintha a sajátodat fognád". Vulgáris hasonlat, de lehet tenni ezellen, én úgy vélem. Kell hozzá fantázia, és két vállalkozó fél. Viszont a nagyátlag azt mutatja, hogy tényleg lapos valamik lesznek az ilyen házasságok ahol van 1-2 papucs.( mi van, ha a gyerekek is azok???) Ha még van annyi élet az illető férfiben, akkor talán kerüli a feleséget, vagy megcsalja. A lényeg, hogy nem azon gondolkozik, hol rontották el, mert itt nem egy ember a hibás! Mindkét fél elcseszte, mert az egyik megtette, a másik pedig hagyta. Huh, megint sokat írtam? Remélem, azért lesz olyan, akit egy picit elgondolkoztat. Addigis párnázzatok sokat!

zora grey copyright 2008

Borzalmas éjszakán vagyok túl. Határesete volt a megfagyásnak,és a forróságnak, amivel az agyam nem nagyon tud mit kezdeni, csak annyit, hogy felkelt óránként. Szuper! Csak tudnám, hogy miért van ma bekattanva mindenki. Hihetetlen...Túl voltam a nap első veszekedésén már nagyon hamar, ami úgy kezdődött, hogy "szia, nincs miről beszélnünk, nincs közöd az életemhez". Mi a legviccesebb az egészben? Az, hogy nem egy exem írta! Egy majdnempasim (azokat nevezem így,akikkel majdnem összejöttem, vagy csak akartam) Egy a sok közül, mégis fontos volt nekem régebben, erre manapság már az életéből is kizár. A másik negatívum pedig a "hagyjál békén, nem kezdek 18 évesekkel, nem akarok veletek bulizni"-beszélgetés volt. Alapvetően nem vagyok bulizós, de tényleg. Én vagyok az, aki a szoba szélén üldögél, vagy éppen az italokat keveri, mégis, valahogy ha belejövök, akkor összehozom a társaságot. Furcsa egy magatartásformám van, az biztos. Ritkán elhívnak a balatonra pár napra. Most is ez történt, és enyhe lobbanékonyságomnak köszönhetően rögtön hárítottam az egészet. Elegem volt abból, hogy olyan társaságokba hívnak, ami egyáltalán nem nekem való. NEM SZERETEM A HUNGARISTA ZENÉT!!!!NEM HORDOK BAKANCSOT ÉS KÁRPÁTIÁS PÓLÓT!!! Ezt most jól esett leírni.Komolyan. Éljen az írásterápia!;) Semmi bajom ezekkel a zenékkel, de amikor ezzel zaklatnak, hogy hallgassam, akkor egy ideig próbálom diplomatikusan "nem kérni" aztán meg erőszakkal, hogy "nem igaz, én nem vagyok ilyen". Na, és képzelhetitek, amikor bekerülök egy ilyen társaságba. Menekülhetek Zságer Balázzsal jó messzire, a fejhallgatómmal, és mondjuk egy Karinthy kötettel. Nyitott vagyok sok zenére, de van olyan, ami sosem fogott meg. Az ilyet a társadalom, lécciköszi ne akarja akkor is a pofámba nyomatni, mert jaj...

Megpróbálok megnyugodni. Nehéz. Szívem szerint, kevernék egy italt, kiülnék a Balaton partjára valami kellően igényes pasival, és élvezném az estét, és azt, hogy egy picit mindig tudod a másik válaszát, mégis hallani akarod. Élvezném, ahogy ott lenne a flört a levegőben, és mindketten élveznénk.FUUUUUUJ!!! Nem is szabad ilyenre gondolnom, mégis...Valljuk be, hogy elítéljük a már-már giccses szerelmeseket, pedig mindenki vágyik az undorítóan giccses szerelemre. Ne is tagadd, kedves olvasóm, mert ez az igazság! Arra, ahogyan fogod a másik kezét, szerelmes szavakat súgtok, apró ajándékokkal halmozzátok el egymást pontpontpont. Én természetesen a végzet asszonya imidzsemhez hűen nem vagyok megfűzhető ilyenekkel. Az a másik dolog, hogy azt hiszem, eddigi életemben egy olyan ember akadt, aki ezeket tényleg meg is tette volna. Én meg túl fiatal voltam az egészhez. Na puff. Maradt az újratárskeresés. Kisebb-nagyobb sikerekkel, mégis. Annyi érzésem hiányzik még, annyi bizalmas perc. Amit nem nagyon kaptam meg, mert mindig ott volt a kétség a kapcsolataimban. Végigkísért az, hogy az én életemben mindenki visszatérő személy. Másodszorra pedig általában fájdalom lesz a vége az ilyen újratalálkozásoknak. Szerintem, kedves olvasóm te is tudod milyen az, amikor az exünkkel nagyon nem akarunk találkozni hónapokig(évekig?). Utána persze szívesen barátkozunk, de azt a fájdalomidőszakot be kell tartani, mert vagy elcsábulunk,(szex az exünkkel?) vagy elfogultságól lehordjuk magunknak szegényt, aki lehet, hogy kiérdemelte a bosszút, de nem annyira. Képesek vagyunk ilyenkor tényleg harapni, ütni, rúgni, karmolni. Szegény másik fél meg mit sem sejt, csak szeretne nem bunkó lenni, és minden kapcsolatot megszakítani, erre mi lökjük el. Mert azért valljuk be, megvan a férfiakban az a hajlam, hogy ne szakítsunk meg mindent a régi kedvesünkkel. Mi meg úgy fogjuk fel, hogy személyünk elleni támadás. "Biztos csak azért mondja, hogy nekem ne fájjon annyira"-mondjuk magunkban, pedig a férfiak tényleg kapcsolattartó lények. Jobban, mint mi, nők. Igen, gondoljunk csak bele az igazi pasis barátságokba. Mi nők, annyira képesek vagyunk tönkretenni a biztos alapjainkat. Mintha a házunkat direkt elkezdnénk alulról kiásni, meg összerugdosni. Undorítóan tudjuk lebecsülni a saját magunk által kiépített rendszereket. Tényleg meg kellene magunkat picit becsülni. Nem, nem egoizmus ez, csupán önmagunk megismerése. Sok embernek beszéltem erről mostanában, hogy mennyire is fontos megismerni önmagunkat a szerelmi helyzetekben, mert ezáltal önmagunkat is más szemszögből látjuk. Akinek kimarad a szerelem, annak kimarad az önismeret extra leckéje. Mert ilyen lehetőséget ritkán kapunk a kezünkbe. Ez nem olyan, mint a Cosmo legújabb tesztje, amiből kiderül, valami irtófontos dolog rólunk. Észrevettem, hogyha a tesztek elején elolvasom a megoldásban szereplő jellemzéseket, rögtön felismerem önmagam. Tehát, a teszt egy önigazolás. A szerelem is egy önigazolás? Bizonyítani akarunk valamit magunknak, amit saját magunktól nem hiszünk el (még?). Meg kellene tanulni nem állandóan igazolgatni, hanem amit láttunk megtörténni, azt elfogadni, azzal együtt élni. A tesztekről meg annyit, hogy ha jól tudom azok működnek csak igazán, aminek a sarkához valami olyasmi van írva, hogy " xy számú emberen tesztelt teszt" Mennem kell most, úgy tűnik. El is fáradtam picit. Legyetek párnák holnapig!

zora grey copyright 2008

Barna párna? Ennek tényleg nincsen semmi háttérmondanivalója. Nem a női agy egyik újabb fickándozása az éter rejtett hullámain keresztül, csupán egy hangzatos, könnyen megjegyezhető szófordulat. A barna egy abszolút kedves szín számomra, a párna pedig szintén mindenhol fellelhető a szobámban. (rumlis vagyok, ez van) Miért is kezdtem el azt egészet? Talán itt az ideje, hogy billentyűkre vessem azokat a tapasztalt dolgokat, amiket látok, átéltem. Furcsa, hogy mennyire kívülállóként tudjuk szemlélni mások életét.(szerelmi életét meg pláne) Valljuk be, kritikusak vagyunk! Amikor látunk egy szerelmespárt női szemmel nézve rögtön az illető hölgy alakját, ruháját bámuljuk. Ha olyanok vagyunk, rögtön fikázzuk is, sőt! Partnerünknek emlegetjük fel, hogy: " Látod, milyen béna cipője van?"   Nem mondom, hogy én hibák nélkül élek, mert bizony én is leszólok másokat, de mit tehetnénk, emberi jellemünk igényli a visszaigazolást a partner felől, a dícséretet.

Éppen Sade best of-ot hallgatok, és azon gondolkoztam, hogy aktuális lenne végre tényleg összeszednem azokat a zenéket, amik szexuálisan vágykeltőek lehetnek. Természetesen, ebből üzletet is csinálhatnék. Reklámozhatnám a projectet szerényül "Szerelmesdalaimnak" vagy vadul "Dugáshoz", esetleg vágykeltően, mint "Néhány pillanatra". Nem tudom, a baráti körben melyik aratna nagyobb sikert, de valószínűleg a férfiaknál a lényegretörő 2. megfogalmazás jönne be. Így legalább jól el tudnák tenni a polcon a két Metallica, vagy 3 Eminem, esetleg Tiesto CD közé. Abszolút formabontóan alkalmazkodna a környezethez, és rajta lenne minden, amit a fejemben már összeírtam, csak még az állandó írhatócdhiány-nak köszönhetően nem tettem meg. Hirtelen, körvonalazódott pár dal a fejemben, le is írom őket, bár szerintem a többségnél ezek már mind a végtelenségig lementek közben, de azért hátha mutatok újat.  Mindenképpen felkerülne Sade-től a No ordinary love. Az ilyet olyan romantikus kimondani, és általában csak a boldog párkapcsolatban élők dicsekednek ilyen mondásokkal. blőőőő!!! fujfuj!!!! Aztán The Police-Every breath you take következne, amit inkább az elméjült, nem fiatalkorú pároknak ajánlok. Azért komolyan, 17 évesen az ember mégsem Sting bácsi zenéjére élvezi a gyönyöröket. (kivételek vannak!) Tehát, a gyereknek ne ezt adjuk a kezébe, inkább a Láv dzsenerésön-t, bár az engem a klippje miatt nem túlságosan indít be. Aztán, a Prince-Purple rain című nettó 9 perces száma következne, amit a rádiókban rendszerint a vonós zárórész nélkül adnak. Ejnye-bejnye! Abszolút bírom a Szerelem hullámhosszán műsor dalkínálatát, de ez azért csúnya dolog. Nem szabad az ilyet lerövidíteni, ez már majdnem egy szimfónia! Szintén nem a fiatalabb korosztály favoritja, mint mondjuk Sade. Aztán, hogyha fájdalmas,sírós kapcsolatban élünk, akkor jöhet az igazi by pass műtét, mert itt van Seal-Love's divine-ja, ami garantáltan könnyeztet, vagy megbocsátó sms-ek írására késztet( nem egyszer estem ilyen hibákba) De erősnek kell lennünk! Egyébként, a dal klippje is igazán ütős,főleg amikor a feltehetően rákos lány paróka nélkül megy tovább a szórakozóhelyen. Huh, Annie Lennox-Why? című dala is hasonló érzelmeket válthat ki, főleg a Live 8-es felvétel, de ezt mégsem sorolom ide. Most nem a könnyzápor a cél, hanem másféle nedves felület:P Régi jó nujazz kedvencem is bekerülhetne a listába, tehát Saint Germain-Pont des arts.  Az egész dal egy elektronikus zongorával kezdődik, aztán jön be a már-már divatbemutatókhoz hasonló ritmus, ami természetesen elég jó felületet adhat máshoz is. Igazából, az ilyen az én irányvonalam. Mélázós szólók, és a jó kis VÓKÍNBÉSZ. Hogyha kellően kilihegtük magunkat, akkor pihenésképpen Earth, Wind and Fire- We're living in our own time, ami egy kevésbé ismert dalocska, de olyan csókolózós, összeborulós a dallama. Olyan együtt táncolós a diszkóklubbelőtt(ezaz Szűcs Judith:D). Csak zenészeknek ajánlom Marcus Miller-The Blues-át, mert a basszusgitár hangja valahogy hihetetlenül pozitívan tud hatni az arra hajlamos emberre. Én teljesen kész vagyok a nagybőgővel adott basszusoktól, vagy a jó szólóktól. Most ennyi jutott eszembe, remélem, ez mondjuk azért pár percre elég. Jó, egy éjszakára nem, de arra ottvan az internet. Lehet bátran keresni az ízlésünknek,vérmérsékletünknek megfelelően. Abszolút pozitívan összehozhat egy párost a zene bármilyen szerelmi cselekményben, én úgy vettem észre. Az aláfestő amúgyis elnyomja a kínos csöndet (lásd. plázák,ruhaboltok,hipermarketek) Amikor még az ember egy kapcsolat elején nem merne hangokat kiadni ottvan Sade szaxofonosa, aki bejátszik egy szólót, amivel a páros női tagja kiváltja a nyögéseket. Merthát férfiembernek hang-hang. Nem nagyon tesznek különbséget ingertávok között. Megkapják azt, amire vágytak. Hangot hallottak, ami még lassú is volt, meg kellemes is. Tökéletes, a nő kikerült a szorult helyzetből. Jó menekülő lehet egy ilyen beszólás is, hogy "hallod, milyen jó szóló?" Így a férfi azonnal kikerül az idillből, és megpróbál nem oda figyelni tehát ha valamit nem úgy csinált, ahogy szerettük volna, akkor ezzel szépen el is vonhatjuk a figyelmét, hátha másodszorra jobb lesz. Na, azért nem kellene ilyenre bíztatnom senkit. A kommunikáció tényleg fontos lenne. Óh jaj. Hány kapcsolatom maradt abba az ilyen hiányában, pedig már igyekszem szelektálni a pasikat, és képzeletbeli listákon pipálom a meglévő, és hiányzó tulajdonságokat. Mégis, az én műszeremet is meg lehet téveszteni, és el tudok követni szánalmas hibákat. Rendszeresen nem veszem pl. észre, hogy döntésképtelen pasik közelébe kerülök, miközben alapból nem az ilyenhez vonzódom. (vagy mégis?),de az ilyenekkel összejönni se lehet. Csak agyalnak, a nő pedig úgy érzi, hogy már az idegeit tépi a pasi, vagy éppen kihasználja, parkoltatja. Esetleg megcsalás is lehet? Tényleg nem szeretnék több ilyet kifogni, és igyekszem is, de ilyenkor mindig valami újabb hibát követek el. Gyengém egy bizonyos hajtipus, és hihetetlenül nem tudom észrevenni, hogy ők is csak emberek, nem istenek.(csak páran:P) Képtelen vagyok felfogni mai napig az egészet, de valahogy velük sokkal engedékenyebb vagyok. Azt mondják, az ideálunkat egy berögzött minta határozza meg, amit a társadalom, és a környezetünk alakít. Nem tudom, ez nekem honnan jött, de különleges ideál.

Lassan aludnom kéne, picit fáj a nyakam(holdfogyatkozást fotóztam) és holnap is sok tennivalóm lesz. Többek között egy rakás családi kép beszkennelése,amik közül az olvasók is láthatnak majd néhányat. Természetesen, csak a jó ízlés határain belül ( a fiatalkori meztelenkedős képeimet elástam messzire.Miért fotózzák a gyerekeket fürdés közben????) Szóval, legyen jó éjszakátok, ha most olvassátok, ha pedig később, akkor a nap tovább része legyen felejthetetlen. A barnapárna legyen veletek!;)

zora_grey copyright 2008

ajánlott NEM irodalom: https://www.youtube.com/watch?v=KGYTw8olbWE